47. rész (Dia szemszöge)
Viki sikeresen
’’visszaváltoztatott’’. Nem hittem volna hogy ez ilyen egyszerű lesz.
Hihetetlen hogy mikre nem képes a barátságunk. Valójában nem tudtam eldönteni
hogy csak Vikinek köszönhetem-e visszaváltozásom vagy Harry is közbejátszott.
Nem tudom. Csak azt sajnálom hogy így el kellett mennie. Remélem nem hagyta még
el az országot. Jó lenne már most megbeszélni vele mindent.- gondolatmenetemet
egy nagy ajtócsapás zavarta meg.
-Szia kicsim! Itthon vagy?-kérdezte anya
-Szia anya igen-mondtam és már rohantam is hozzá. Nagyon rég nem beszéltem vele. Amikor meg beszéltem is akkor is csak veszekedtünk és én leléptem.
Mikor odaértem hozzá láttam hogy nagyon boldog.
-Hát te meg?? Vissza változtál?-ölelt meg.
-Amint látod. Hála vikinek és Harrynek-mondtam bár lehet hogy nem kellett volna. Mikor meghallotta harry nevét kicsit mégesen nézett aztán furán.
-Harry?? Ő itt volt?? Mit akart?-zúditotta rám,a kérdéseit.
-Igen itt volt…és hát csak anyit hogy..elmondja hogy sajnálja és hogy szeret stb. stb.-keztem elmesélni neki.
-Ahha értem..és te megbocsátottál neki.
-Még nem.-mondtam.-De lehet egy kérdésem?
-Persze.
-Átmehetek Vikinél?
-Hát felőlem-mondta és már szalad is a konyhába. Mindig pörög. Komolyan. Folyamatosan dolgozik. Ha nem a munkahelyén akkor itthon.-De vigyázz magadra-ordított ki egyett. En még gyorsan felszaladtam a telefonomért. Lehet hogy kéne egy újat venni, mivel nem egyszer vágtam már afalank az elmult héten. A képernyője betörve. A hangszóró épphogy szól. Hihetetlen hogy tönkretettem szegényt. Pedig nagyon imádtam. Gyorsan felvettem a kabátomat és már indultam is Vikihez. Egész úton azon gondolkodtam hogy mi lenne ha lenne egy közös tetkónk. Én személy szerint már nagyon szerettem volna egyett. 10-15 perc után meg is érkeztem. Csangetésem után pár másodperccel már ajtót is nyitrott.
-Szia!! Hát te??
-Én csak gondoltam átjövök hozzád. Remélem nem baj ha nem hívtalak.
-De baj. Most menj haza és hívj fel!!-kezdte el komolyan de a végre beleröhögött-tudod hogy te bármikor átjöhetsz-invtált be. Valójában énis nálla és ő is nállunk teljesen otthon érzi magát.
-Egyébként tényleg aházet nem fogják elvenni. Hogy ugye még csak 16 vagy?? És egyedül laksz?
-Nem ezt már Niall elintézte-mondta és elindulta a konyhába. Pár perc múlva két bögre kakaóval tért vissza.
-Tessék-adta oda nekem a piros bögrét.-És ma mit akarunk csinálni?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Mivel már késő van ezért mondjuk aludjunk??-kérdeztem-De, először is kérdezhetek valamit?
-Nah kérdezd.
-Tudom hogy sokat kérnék de nem aklarunk egy közös tetkót??-mosolyodtam el és vártam a választ.
-Oké én benne vagyok-mondta feledtébb boldogsággal.-De milyet is akarunk??
-Nem tudom. Én szöveget szeretnék vagy nem is tudom-keztük el a tetkó témát és mondhatni egy órát beszéltünk hogy hogy és mint legyen. Másnap reggel úgy döntöttünk hogy elmegyünk megcsináltatni. Viszont a tetkósnál nem mással találkoztunk mint Harryvel…
-Szia kicsim! Itthon vagy?-kérdezte anya
-Szia anya igen-mondtam és már rohantam is hozzá. Nagyon rég nem beszéltem vele. Amikor meg beszéltem is akkor is csak veszekedtünk és én leléptem.
Mikor odaértem hozzá láttam hogy nagyon boldog.
-Hát te meg?? Vissza változtál?-ölelt meg.
-Amint látod. Hála vikinek és Harrynek-mondtam bár lehet hogy nem kellett volna. Mikor meghallotta harry nevét kicsit mégesen nézett aztán furán.
-Harry?? Ő itt volt?? Mit akart?-zúditotta rám,a kérdéseit.
-Igen itt volt…és hát csak anyit hogy..elmondja hogy sajnálja és hogy szeret stb. stb.-keztem elmesélni neki.
-Ahha értem..és te megbocsátottál neki.
-Még nem.-mondtam.-De lehet egy kérdésem?
-Persze.
-Átmehetek Vikinél?
-Hát felőlem-mondta és már szalad is a konyhába. Mindig pörög. Komolyan. Folyamatosan dolgozik. Ha nem a munkahelyén akkor itthon.-De vigyázz magadra-ordított ki egyett. En még gyorsan felszaladtam a telefonomért. Lehet hogy kéne egy újat venni, mivel nem egyszer vágtam már afalank az elmult héten. A képernyője betörve. A hangszóró épphogy szól. Hihetetlen hogy tönkretettem szegényt. Pedig nagyon imádtam. Gyorsan felvettem a kabátomat és már indultam is Vikihez. Egész úton azon gondolkodtam hogy mi lenne ha lenne egy közös tetkónk. Én személy szerint már nagyon szerettem volna egyett. 10-15 perc után meg is érkeztem. Csangetésem után pár másodperccel már ajtót is nyitrott.
-Szia!! Hát te??
-Én csak gondoltam átjövök hozzád. Remélem nem baj ha nem hívtalak.
-De baj. Most menj haza és hívj fel!!-kezdte el komolyan de a végre beleröhögött-tudod hogy te bármikor átjöhetsz-invtált be. Valójában énis nálla és ő is nállunk teljesen otthon érzi magát.
-Egyébként tényleg aházet nem fogják elvenni. Hogy ugye még csak 16 vagy?? És egyedül laksz?
-Nem ezt már Niall elintézte-mondta és elindulta a konyhába. Pár perc múlva két bögre kakaóval tért vissza.
-Tessék-adta oda nekem a piros bögrét.-És ma mit akarunk csinálni?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Mivel már késő van ezért mondjuk aludjunk??-kérdeztem-De, először is kérdezhetek valamit?
-Nah kérdezd.
-Tudom hogy sokat kérnék de nem aklarunk egy közös tetkót??-mosolyodtam el és vártam a választ.
-Oké én benne vagyok-mondta feledtébb boldogsággal.-De milyet is akarunk??
-Nem tudom. Én szöveget szeretnék vagy nem is tudom-keztük el a tetkó témát és mondhatni egy órát beszéltünk hogy hogy és mint legyen. Másnap reggel úgy döntöttünk hogy elmegyünk megcsináltatni. Viszont a tetkósnál nem mással találkoztunk mint Harryvel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése