4. rész (Dia szemszöge)

Egy hatalmas szállodába mentünk be. a 20 emeleten a 1840-es szobába kopogtunk be. Egy nagyon aranyos szőke srác nyitott ajtót. Gondolom Niall.
-Sziasztok.-mosolygott ránk amikor kinyitotta az ajtót.
-Szia. köszöntem én is Vikivel együtt. Igen ennyit azért még tud angolul.
-Gyertek beljebb.-invitált be minket. én Vikire nézem ő meg rám. egyszerre léptünk be az ajtón és egy nagyon szép szoba fogadott minket.
-Egyébként Niall. Viki nem igazán tud angolul és szóval remélem nem bánod ha majd én közben fordítok neki.
-Nem dehogy. Amúgy hogy telt az utazás?
-Jól. Elhülyéskedtünk a gépen.-mosolyogtam Niallre.
-Ööö Dia...miről van szó??-nézett rám Viki.
-csak megkérdezte hogy hogy telt az utazás..Am nem akarsz semmit se kérdezni tőle??
-Nem is tudom nagyon fáradt vagyok.-mondta Viki.-Én is.
-Niall nem pihenhetnénk valahol mert eléggé elfáradtunk.-kérdeztem Niallhoz fordulva.
-De persze.-állt fel és mutatta hogy merre menjünk.-most itt tudtok pihenni. De nekem most még van egy kis dolgom és ha visszaértem akkor elmegyünk a saját lakosomba.
-Oké köszi.-válaszoltam és lefordítottam Vikinek amit Niall mondott.
-Nah akkor én megyek is de Amyt itt hagyom nektek-mondta és már el is ment.
-Dia én utálom az angolt és nem hiszem hogy hamar meg tudnám tanulni.-szólalt meg Viki miközben elterült  egy nagy franciaágyon.
-Hát pedig kénytelen leszel mert nem fogok mindig fordítani.-mondtam és ráugrottam.
-Boloond!!- kiáltott fel és mindketten röhögni kezdtünk
-Lányok kértek kávét..vagy valamit?-jött be Amy és ő is nevetett rajtunk.
-Nem köszi-válaszoltunk egyszerre
-De Amy honnan tudsz magyarul??-kérdeztem és ő is leült az ágy szélére.
-Hát az apám magyar és kiskoromba sokszor mentünk Magyarországra-válaszolt a kérdésre
-Értem.
-Amugy gondolom ismeritek a One Directiont...
-Hát ami azt illeti eddig nem ismertük de amikor Niall megírta azt a levelet akkor utánanéztünk és hát egész jó számaik vannak-válaszolt Viki. Még sokáig beszélgettünk sok mindent megtudtunk Amyről és ő is rólunk. Egész jó barátnők lettünk.

3.rész.

Irány London. ( Viki szemszöge)

Tárcsáztuk Niall telefonszámát, és mindketten remegve vártuk hogy felvegye.

- Halo. - szólt bele.

- Hi! My name is Dia. - válaszolt Dia.

- Who are you? - kérdezte Niall

Ennyit értettem belőle, onnantól csak hallgattam az össze vissza beszélést.

- Okay, Bye. - köszönt Dia.

- Na mit mondott?? Mit mondott? -pattogtam a kanapén.

- Azt mondta, hogy igaz, ő küldte a levelet, és hogy vár minket, majd a repülőtéren.

- Akkor pakoljunk! - mondtam, és el is indultam haza felé.

********

Órákkal később, már a Londoni repülőtéren álltunk, és vártuk, hogy majd egy ismerős alak feltűnik, de sehol senki. Biztos már várt ránk egy ideje, ezért nincs most itt.

- Na Dia, merre megyünk? - kérdeztem.

- Hát menjünk be oda - mutatott egy épületre - és ott menjünk el mosdóba, meg igyunk valamit, aztán csak érkezik. - mondta, és már húzott is arra felé.

Bent én leültem egy asztalhoz a kávézóban, ameddig Dia elszaladt mosdóba. Ledobtam a bőröndöket az egyik fal mellé, és megpróbáltam elmutogatni mit szeretnék kérni.

- I want  egy kávé. - röhögtem el a végét.

- Whaaat? - nézett tágra nyílt szemekkel az eladó.

- Kávé. - tört ki belőlem a nagy röhögés.

- She is wanna a caffe. - szólalt meg egy csaj.

Ránéztem, és kicsit komolyabb arccal, aztán újra nevetni kezdtem.

- Öhm, te tudsz magyarul? - kérdeztem vissza, mire a csaj nevetni kezdett.

- A nevem Amy. - mondta, aztán kezet ráztunk.

- Én Viki vagyok.

- Ohh mi a teljes neved?

- Kovács Viktória. - mondtam kicsit csodálkozva.

- Ohh akkora te vagy az a lány akit kerestem. - örvendett. - Niall Horan barátnője vagyok. Ő küldött hogy vigyelek el hozzánk. - mondta, és mosolyogott egyet.

- Tényleg? Akkor menjünk, de várjál, a barátnőmmel jöttem. Ő mindjárt jön.

- Rendben. - mondta, mire már meg is jelent a háta mögött Dia.

Odahívtam hozzánk, bemutattam Amy-t és elmagyaráztam a helyzetet neki.

- Rendben akkor indulhatunk? - kérdezte Amy.

- Persze - mondtuk egyszerre, és követni kezdtük.

**********

Később egy hatalmas szálloda előtt találtuk magunkat. Amy elindult befele, majd kacsintott egyet a recepciósra, és elindult a lift felé. Mi végig követtük őt. Nem tudtuk hová visz, de bíztunk benne.

Beszálltunk a liftbe, és a 20. emeletnél kiszálltunk. Ott szemben volt egy szoba.  A 1840-es. Ott bekopogott, és egy pár perc múlva Niall izgatott arccal nyitott ajtót....

2. rész (Dia szemszöge)


Otthon ültem a laptopom előtt. Gondoltam megnézem  facebookom. Ketten ismerősnek jelöltek de ezen kívül semmi érdekes nem történt. Úgy voltam vele hogy megnézek egy filmet amikor csengettek. 
-Megyeek!-ordítottam egyet
-Sziaa Dia!-állt előttem Viki.
-Szia. Gyere be.- öleltem meg.-Hogy vagy??
-Jól köszi. Tudnál segíteni? Kaptam egy angol levelet és nem tudom lefordítani.
-Persze.-elkezdtem olvasni hangosan a levelet de mire a végére értem kicsit meglepődtem. De ahogy elnéztem Viki is így volt vele.
-Most mit fogsz csinálni?-kérdeztem
-Nem..nem tudom. De mondjuk nincs sok választásom. Egyedül nem igazán tudok kifizetni mindent. Szóval fel kell hívnom ezt a Niall-t.
-De azt írta h keressünk rá neten ott mindent megtudunk róla.
-Hát oké.-rákeresünk a neten és kicsit meglepődtünk amikor kiderült hogy egy banda énekese Niall Horan. pontosabban a One Directioné.
-Hát huhh... nem tudom nem igazán akarok kimenni Londonba.-Nézett rám Viki és láttam a szemében a félelmet.
-Ugyan már Viki. Tök jó hely. Énis már mióta ki akarok menni de te mindig marasztaltál.
-De hát ott angolul beszélnek. És én utálom az angolt.
-Viki nyugi.-nyugtatgattam.-Nem lesz semmi baj.
-Fel kell hívnunk. de te beszélsz!-kötötte ki azonnal.-Mi?! Miér...-de itt eszembe jutott hogy Niall valószínüleg angolul beszél és Vik nem tud angolul szóval beleegyeztem.-Oké...