54. rész (Dia szemszöge)

54. rész (Dia szemszöge)

A rajongókkal még elmentem kicsit sétálni- mivel Viki lelépett- utána pedig elindultam haza. Már eléggé fáradt voltam úgyhogy úgy döntöttem hogy ha hazaérek kicsit pihenek. Ám nem tudtam olyan sokat pihenni mivel épphogy hazaértem Viki írt egy sms-t menjek át hozzá. Szóval mivel anyáék még nem voltak itthon ezért írtam egy kis cetlit hogy átmentem Vikihez és nem tudom mikor jövök haza, és már indultam is. Röpke negyed óra alatt odaértem. Mikor csengettem Viki ideges arccal fogadott. Mögötte pedig Lindát Viki anyukáját vettem észre. Már értem h miért írt.
-Hello-köszöntem. Igazából én sem kedvelem Lindát. De nem akarok bunkó lenni.
-Szia.
-Bocsi Linda de ellopom diát egy percre-és már húzott is.
-Az anyád vagyok nem a barátnőd. Úgyhogy még egyszer le nem merj Lindázni-mondta de Vikit már kicsit sem érdekelte. Mikor beértünk a szobájába egyből kulcsra zárta az ajtót.
-Mit keres itt?-kérdeztem
-Hallotzta hogy híres pasim van és most azt akarja hogy adjak neki pénzt meg vigyem ki Londonba..meg ilyenek. Tiszta hülye.
-Hát eléggé. Már nem azért de eddig le se szart..mostmeg??!!
-Hát ezaz..és nem képes leszállni rólam…állítólag Niallt is felkereste már..
-Mi?? Mégis miért??
-Szerinted? Tőle is azt akart amit tőlem..
-Ahham..de most én miért kellek ide?
-Segítened kell..valahogy le kell koptatnunk.
-Mégis hogy?
-Nem tudom. Majd rögtönözök valamit.-mondta és már nyitotta is ki az ajtót. Mikor ismét egy szobában voltunk Lindával Viki megszólalt.
-Most menj el kérlek. Eddig fel sem kerestél pedig az anyám vagy. Most meg azt várod h pénzt adjak??!! Át azt várhatod-mondta és már el is kezdte Viki kitoloncolni az anyját a lakásból.
-Rendben! De nehogy azt hidd hogy ennyivel elintéztél!-kezdett el ’’ordibálni’’ de a végét már mi sem hallottuk mert Viki becsapta az ajtót.
-És most?-kérdeztem.
-Nem tudom..de most szívem szerint elmennék Londonba és itt hagynám ezt az egészet.
-Hát azt megértem.
-Figyi nagy baj lenne ha most elmennék aludni..??-kérdezte Viki hiszen már vagy hajnali 2 lehetett.
-Dehogyis. De szerintem énis lassan megyek haza-álltam fel
-Mivan? Hülye vagy te lány? Most már itt maradsz! Ha tetszik ha nem!-kezte viki vidáman
-Ahj oké..de mégis hol aludjak?
-Most komolyan ezt kérdezted meg? Miszen te szinte itt laksz!! Van vagy 5 szoba nehogy már ne tudj kiválasztani egyet!-mondta és elkezdett húzni a szokásos ’szobám’ felé. Rengetegszer aludtam már ebben a szobában. Mivel ez volt a kedvencem.
-Nah megfelel?-tette kersztbe akezét.
-Persze-mondtam és már be is huippantam az ágyba. Viki még megdobott egy pizsivel amib gyorsan átölöztem és már aludtam is….

Sajnáljuk! :|

Sziasztok! Sajnáljuk, hogy mostanában eléggé ritkán raktunk fel részeket. A valóság az, hogy mivel mind a ketten, akik írjuk a történetet most vagyunk 8.-osok, és eléggé sok dolgunk van, főképp így félévnél. Most írtuk egy hete a felvételi írásbeli részét....és ezerrel tanulnunk kell, hogy megtartsuk az átlagunkat, és ne rondítsunk bele a bizinkbe. Ezen múlik a jövőnk, és ez okból, keveset foglalkoztunk a bloggal. Sajnáljuk. Nemrég új külsőt kapott a blog, remélem tetszik nektek. igyekszünk hamar rakni, és írni részeket, de nem csak rajtunk múlik. Amint vége ennek az időszaknak, újult erővel próbálunk neki állni :) 
Köszönjük az eddigi olvasóknak :) Üdv.:Dóri,Viki

53.rész ( Viki szemszöge)

Mikor már fél órája ott beszélgettünk a fanokkal, eléggé meguntam, ezért nekiindultam valamerre. Egyik boltból a másikba vándoroltam, és keresgéltem valamit amit vehetek otthonra. Egész végig Liamen járt az agyam, és azon, hogy Harry és Dia kapcsolata meddig fog tartani. Eléggé elhúzódott az idő, ezért úgy döntöttem, hogy megkeresem Diát. Mentem 2 kört..de sehol nem találtam,ezért leültem az egyik padra, és előkerestem a telefonomat. Mikor emgtaláltam, észrevettem, hogy le van merülve, ezért kikapcsolt. Remek. Nem tudtam mit kitalálni, ezért tovább sétáltam. Megláttam egy olyan helyet, ahol van ilyen fotel, amiben hátra lehet dőlni. Kihasználtam az alkalmat, egyből ledobtam magam rá, majd bedugtam a fülembe a fül hallgatót, és hátradőltem. Kis ideig elvoltam..aztán sikerült elaludnom.

Később hirtelen villódzó fényekre ébredtem. Felkaptam a fejemet, és azt vettem észre, hogy pár tini lány áll körülöttem.

-       Öööö..hello..mit szeretnétek? – kérdeztem, mire mindenkiből kitörtek egyből a kérdések ezrei.

A fél csoport szeretett, a másik fele elküldött melegebb éghajlatraa. Mikor már az ötödik sértő kommentet kaptam, nem bírtam tovább. Kitört belőlem a szó.

-       Mégis mit képzeltek magatokról Állítólagos „fanok”. Miért nem örültök hogy boldogak a kedvenceitek? Azt hiszitek, hogy a képzeletetekben lévő kép, miszerint ők a férjeitek lesznek, az igaz? Miért kell megkeseríteni az életemet azzal, hogy sértegettek, mikor azt se tudjátok milyen vagyok. – ordítottam, aztán sírva kirohantam az épületből.

Felszálltam egy buszra, aztán mikor elértem hozzánk, berontottam, majd magamra zártam a bejárati ajtót, és bedőltem az ágyba. Sírtam. Kikészített. Utálom ezt a ’híres’ életet. Ezt az egész cirkuszt. Bárhova megyek felismernek, és egyikük utál..másikuk imád. Soha nem lesz már az életem a régi. Tudhattam volna, hogy nem jó ötlet, ez. Hogy Niall után menjünk Londonba.

Bekapcsoltam a LapTopom, és felmentem netre. Facebookon beszélgettem mindenkivel, aztán megláttam egy képet. „ Niall és Amy, 1 éve együtt”. A fejemre csaptam, és egyből felmentem twitterre, ahol írtam Amynek és Niallnek is.

„ Nagyon sok boldogságot! Örülök hogy ennyi ideje együtt vagytok.Kár hogy nem lehetek ott. Ha újra találkozunk, ünnepelünk.:) „ - írtam

Egy ideig még néztem a képernyőt, aztán leesett valami. Mivel Niall és Amy egy héttel azelőtt jött össze, hogy én és Liam. Tehát 9 nap múlva 1 évesek leszünk Liammel. Úristen!

Kis ideig még facebookoztam,megbeszéltem mindent az osztály társakkal, a holnapi napról, aztán elővettem a könyveket, és tanulni kezdtem. A nap hátralévő órái elég depisen teltek. Egyszer csak csöngő szót hallottam. Gondoltam Dia lesz az ezért leszaladtam gyorsan az ajtóhoz, és kinyitottam. Mikor megláttam, hogy ki van ott elállt a szavam, és felment bennem a pumpa. Egyszerre ideges, dühös és rémült lettem.

-       Anya?! Mit keresel itt?