56. rész (Dia szemszöge)

Bocsánat hogy ott alul fehérrel van kiemelve, de egyszerűen nem tudjuk onnan eltüntetni. Így tudtuk csak felrakni :||| Másként nem engedi, szóval elnézést kérünk :)  

Épphogy elkezdődött az óra Vikit máris hívatták az igazgatóiba. Ötletem sem volt hogy miért kellett oda mennie, de mindegy is hiszen majd úgyis elmondja. Az az óra unalmasan telt főleg hogy Viki nem jött vissza. Sőt sehol sem találtam egész nap. Már kezdtem aggódni miatta mikor az utolsó órámra mentem be. Pont mielőtt becsengettek volna kaptam, egy sms-t tőle, de már nem tudtam megnézni mert bejött a tanár. Matek. Mindig is utáltam, de így??!! Szerencsémre hamar elment az óra és végre meg tudtam nézni mit üzent Viki. Ahogy olvastam a sorokat egy könnycsepp gördült le az arcomról. Nem volt teljesen érthető amit írt. Most elment?? Vagy még itt van? Nem érdekel próba szerencse elsétálok hozzá. Bő fél óra séta tömeg közlekedés és séta után meg érkeztem Viki házához, de zárva volt és az ablakra ki volt írva hogy KIADÓ. Nem tudtam mást tenni így haza felé vettem az irányt. Gyorsan felmentem a szobámba és ledobtam a cuccom. Megcsörgettem Vikit de nem vette fel. Egyre idegesebb lettem. Lementem a konyhába és mivel ha ideges vagyok akkor csak Viki a tánc vagy a csoki tud lenyugtatni. Mivel táncolni nem volt kedvem és újabban hanyagolom is ezért maradt a csoki. Leültem a kanapéra, benyomtam a tévét és enni kezdtem. Negyed óra múlva újra megpróbáltam felhívni Vikit. Szerencsémre sikerült.

-Viki hova tűntél?-támadtam le.
-Szerinted? Londonba utaztam anyám miatt. Ugyanis kivett a suliból.
-Hogy mi??-akadtam ki-De mégis miért?
-Mert azt adta be az igazgatónak hogy Ide költözünk…Azaz Londonba.
-De..de Miért?
-Mivel nem adtam neki pénzt..gondolom ezzel akar visszavágni.
-Tudod mit?? Még nm tudom hogy pontosan hogy de odautazom amint csak tudok.
-Dia..Miattam nem érdemes. Nem hagyhatod ott a sulit. És mi lesz a tánccal??
-Ott is van suli. A táncot meg már jó ideje hanyagolom. Szóval ha anyáék is belemennek akkor megyek utánad.
-Rendben. De olyan rossz érzésem van. Anya tuti hogy meg fog találni.
-Ugyan már.. ne butáskodj. Minden rendben lesz.
-Oké, de most mennem kell-mondta és egy köszönés után letettük a telefont. Gyorsan felszaladtam a szobámba és elkezdtem pakolászni. Ha nem is hosszú időre most hétvégére (mivel péntek van) tuti hogy oda megyek. Fél óra pakolás után megjöttek anyáék. Gyorsan felálltam és leszaladtam hozzájuk.
-Anya, apa, kérdeznem kell valamit-tértem a lényegre.
-Na halljuk.
-Londonba költözhetek?-mondtam félénken.
-Mégis miért?-kérdezte anya.
-Vikit az anyja kivette az iskolából..és kitalálta hogy adni kell neki pénzt..meg ilyenek. És most Viki kiment Londonba. De nem hagyhatom egyedül.
-De hát Viki nem is tartja a kapcsolatot az anyjával.
-Hát pont ez az. De akkor mehetek?
-Hát….Menj.-mondták ki nagy nehezen. Nem akartam őket itt hagyni. Pont úgy mint Krissz. -És mikor indulnál?
-Minnél hamarabb.
-Rendben. De ígérd meg hogy gyakran meglátogatsz minket.-mondta anya mikor megöleltek.
-Ígérem. De most megyek pakolászni.-indultam el a szobám felé. Hihetetlen hogy belementek. Kb egy fél óra alatt össze is szedtem annyi cuccot ami egyenlőre elég lesz. Gyorsan leültem laptopom elé hogy megnézzem a repülőgép menetrendet. Este tízkor indul egy gép Londonba. Tökéletes. Gyorsan lefoglaltam a jegyemet. És mivel fél 8 volt úgy döntöttem hogy lassan indulok. Még bepakoltam a laptopomat. Egy külön táskába pedig a telefon személyi stb, és már indultam is anyáékhoz. Gyorsan elköszöntem anyától és mivel apa felajánlotta hogy elvisz a reptérre ezért tőle csak ott köszöntem el. Felszálltam a gépre és vártam hogy végre elinduljunk…..

55.rész (Viki szemszöge)

Másnap reggel keltett az ébresztőóra. Fél óra alatt elkészültünk Diával, amit egy fél órás szenvedés követett. Szépen lassan elindultunk a suliba, és pont csöngetésre be is értünk. Beültünk órára, majd egyszer csak megszólalt a hangszóró. „ Kovács Viktóriát várjuk az igazgatóiba! Most azonnal!” Azonnal felpattantam és rohantam is. Mikor odaértem bekopogtam, majd az igazgató leültetett egyik székre és papolni kezdett.

-       Kislányom, ezért hívattalak be, mert..anyukáddal beszéltem a mai reggel. Eléggé  szomorú volt, de mivel elköltöztök, kiíratott az iskolából. – mondta.

A suliban úgy tudják, hogy én anyámmal tartom a kapcsolatot, és ő állja nekem a dolgokat. Nem akartunk még ezzel is szenvedni.

-       Tessék?! – lepődtem meg. Ezt azért nem gondoltam volna róla. – Mit mondott anyukám?

-       Hát, azt hogy kiköltöznek Angliába. – mondta. – Gondoltam, akkor ma, ha van kedve haza is mehet.

Meglepődtem, és csak tátottam a számat. Hirtelen felkaptam a táskámat, majd elköszöntem az igazgatótól és haza rohantam. Otthon ledőltem az ágyra és pár könnycsepp kíséretében pakolni kezdtem a cuccaimat a bőröndbe. Elegem volt. Anyám elrontja a jövőmet. Elhatároztam magamat, és most már nem fordulok vissza. Elköszönök és megyek.

Lerohantam a földszintre, hívtam egy taxit, majd fogtam egy papírt és agy alkoholos filcet. Irkáltam valamit a papírra, miközben folytak a könnyeim. Mikor dudált a taxi, kimentem, bezártam az ajtót, majd ráragasztottam a papírt amire rá volt írva, hogy: KIADÓ. Beültem a taxiba, ami a reptérre vitt. Vettem repülő jegyet, majd mikor felszálltam a gépre, elővettem a telefonomat, és írtam egy SMS-t Diának.

„ Ne haragudj, de muszáj megtennem. Nem akarom, hogy így folytatódjon. Anya keresztbe tesz nekem, ha otthon maradok. Remélem hamar találkozunk. Viki.”

*********************-

Órákkal később már leszállt a gép, én pedig már úton voltam egy taxival Krissz házához. Mikor odaértem előkotortam a kulcsot amit adott, majd benyitottam. Nem volt a zár bezárva, szóval valakinek kell itthon lennie. Beléptem, de sehol senkit nem láttam, ezért felmentem a szobába ahol laktam a múltkor, és ledobtam a bőröndöt. Leszaladtam, és kutatni kezdtem a házban.

-       Krissz?! Itt vagy? – ordítottam, de nem válaszolt.

Kimentem a hátsó udvarra, körbenéztem, de sehol nem találtam senkit, majd visszamentem, és hallottam valami hangot. Berohantam a nappaliba, ahol megláttam a kanapén Louist Liamet és Niallt.  A nyakukba ugrottam, és agyon szorítottam őket. Éppen kérdezni akarták, hogy mit keresek itt, mikor megcsörrent a telóm. Dia volt az....