45.rész. (Dia szemszöge)

Meg akartam kérdezni Harryt hogy miért jött ide, miért nem voltam neki elég jó, miért kellett neki Parrie is? De Viki hamar leállított ugyanis miatta lettem az aki most vagyok, és nem hiányzik hogy még jobban magam alatt legyek. Egész úton ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. Miért? Miért? Miért? Mikor a házunkhoz értünk Viki úgy döntött hogy ő hazamegy most egy kicsit egyedül hagy. Ő az aki látja rajtam ha valami nem oké. Kinyitottam az ajtót és mivel még senki ne volt otthon felszaladtam a szobámba. Megláttam Viki kulcsát az ágyon-Hát igen. Csak ő képes elhagyni a kulcsát-gondoltam magamban. Épphogy leültem volna az ágyra csengettek-Biztos Viki az.- Gyorsan lerohantam az ajtóhoz és kinyitottam viszont nem Vikivel találtam szembe magam hanem Harryvel.
-Te mit keresel itt-kérdeztem és láttam hogy nagyon meglepődött. Gondolom nem erre számított hogy így nézek ki és így beszélek vele.
-Beszélnünk kell-válaszolt és várta hogy beengedjem.
-Nem hinném hogy kellene-próbáltam becsukni az ajtót de ő becsúsztatta a lábát így nem tudtam.
-Kérlek
-Legyen-engedtem be végül-Miröl akarsz beszélni?-próbáltam megtartani azt a flegma stílust amiben az elmúlt héten éltem.
-Nagyon..megváltoztál-mondta és láttam rajta hogy még mindig kicsit még mindig a sokk hatása alatt van.
-Igen tudom, de nekem ez így jó.
-Tényleg, Nekem nem úgy tűnik.
-Leszarom hogy mit gondolsz-vágtam a fejéhez és elindultam a lépcsőn felfelé. Semmi kedvem nem volt folytatni ezt a beszélgetést.
-Dia! Nem hiszem el. Hogy tudtál így megváltozni? Ez neked miért jó? –jött be szobámba.-most is ott hagysz lent. Nem menekülhetsz el a problémáid elől!
-Először is. Te velem ne ordibálj. Másodszor miattad változtam így meg..én kérek elnézést hogy megcsaltál három nap után oké?? Csak tudod amikor 2 év alatt 3szor is megcsalnak az egy kicsit kurvára fáj-akadtam ki és láttam hogy most már ő is rosszul érzi magát. Ismét előtörtek könnyeim. Valójában még én sem tudom hogy ezt miért tettem. Egyszerűen csak késztetést éreztem a változásra.
-Sajnálom…De..Én még..mindig téged szeretlek Dia-ölelt meg. Ami nagyon jól esett de ezt mégsem engedhetem neki.
-Ezt most nem mondod komolyan?!! Megcsalsz aztán idejössz, bocsánatot kérsz és azt hiszed hogy ezzel minden meg van oldva??-kérdeztem -És egyébként is. Miért akartál lefeküdni Perrievel?? Csak mert én 16 vagyok? Csak tudnám hogy akkor miért velem jöttél össze ha őt akarod-vágtam mindent a fejéhez, amit tényleg megérdemelt, de én mégis rosszul éreztem magam.
-Dia én tényleg nagyon sajnálom. Én szeretlek-mondta és megcsókolt. Viki is a lehető legrosszabb pillanatban tudott belépni. Én persze ellöktem magamtól Harryt, és kirohantam. Olyan jóérzés volt az egész. A közelsége. Nem értettem hogy miért van ez. Vajon még mindig szeretem. Mégsem sikerült kiirtanom ezt az érzést. Nem tudtam eldönteni hogy ez most jó vagy rossz. A szobámból kiabálásokat hallottam. Mikor hirtelen Harry jött ki a szobámból.
-Sajnálom Dia-mondta és láttam hogy szemében könnyek gyűlnek-De én soha nem adom fel.-mondta és kirohant. Olyan zavaros volt minden. Semmit sem értettem. Viki miért kiabált vele? Harry miért rohant így el főleg ezek után. És mit értett ezalatt a ’’Soha nem adom fel’’ mondta alatt. Szívem szerint kiszaladtam volna a Világból de nem, tehettem.

44.rész. ( Viki szemszöge)

Másnap reggel a telefonomra keltünk. Kicsit túl korán is. Mindig előbbre állítottam, hogy kész legyek, és még tudjak jönni Diához is. Persze, ezért Dia el is szedte a fejemet. Még fél óra fetrengés után úgy döntöttem, hogy felkelek. szépen lassan feltápászkodtam, majd Diát is kilöktem az ágyból, utána medig kiemtnem a konyhába. Csináltam 3 szendvicset, hogy Dia tudjon mit enni, aztán mikor fordultam volna a szoba felé, beleütköztem Dia anyujába, azaz a keresztanyumba.

-       Szia Anikó, hát te nem dolgozol? – kérdeztem emglepve.

-       Hát, de mindjárt indulok, csak szerettem volna veled beszélni pár szót. – mosolygott.

-       Na mondjad. – ültünk le a kanapéra.

-       Figyelj,nem szeretném, hogyha Dia ilyen maradna. Próbáld emg visszacsinálni őt a régibe. Kérlek. A másik, megkérlek, hogy ne engedd Harry közelébe. Csak rontana a helyzeten.

-       De, Ani, ez..nem olyan egyszerű. – néztem kétségbeesett szemekkel rá. – még az hogy visszaváltoztassam, az menne, de hogy távol tartsam Harrytől, az nagyon nehéz. Ő kerüli Harryt, de belül tudja, hogy még midnig szereti.

-       Igazad van, de csak annyit szeretnék, hogy ne engedd neki, hogy elcsábítsa. Lehet, hogy nem fognak találkozni, de ha mégis, akkor ne engedd neki.

-       Ennyit talán megtehetek. – mosolyogtam.

-       Most megyek dolgozni. Szia. – állt fel, sé már ki is száguldott az ajtón.

Én felmentem a szobába, rápillantottam az órára. 7:17. Egyből kapkodni kezdtem, és gyorsan felőltöztem. Ez alatt Dia, már teljesen elkészült. Csodáltam, hogy nem kelett sürgetnem, és győzködnöm.

-       szóval, indulhatunk? – állt elém.

-       Igen. – moslyogtam, sém ár el is indultunk a suliba.

***************--

Ez is egy unalmas nap volt.  Mi voltunk a sulinak a híres diákjai. Liam Payne barátnője, és Harry Styles exe. Utáltam, hogy így kelett bemennünk, és mindenki faggatott, és könyörgött, hogy mutassuk be nekik. Diát még midnig nem fogadták el. Nem hitték el, hogy ennyit változott. Én ősz9ntén szólva, már megbékéltem a kinézetével. Nekem egyre jobban tetszett.

-       Tehát, akkor ma mit csinálunk? - kérdeztem Diát, mikor indultunk a szekrényeinkhez.

-       Háát..nemtudom, de minnél hamarabb érjünk haza. – mondta, és amgára vette a kabátját.

Én bólintottam, majd énis felöltöztem, és elindultun ki a suliból. Mikor kiléptünk a portán, egy hatalmas tömeget láttunk meg. Nem értettük mi van. Közelebb mentünk, s megláttuk, hogy Harry áll ott. Megdermedtem, majd ezsembejutott Ani szavai. Megragadtam Dia kerját, és kihúztam a tömegből.

-       Dia, nyomás haza. – mondtam, majd egyenes a házunk felé vettük az irányt.

-       Beszélnem kell vele. – állított meg. – Csak egy pillanatra.

-       Nem! – szóltam rá. – Nézz magadra, mit művelt veled. Ez mindd miatta van. Nem engedem, hogy megint ez legyen.

Végig nézett magán, és két könnycsepp folyt végig az arcán.

-       Igazad van. Menjünk haza. – mondta halkan, szinte suttogva, aztán el is indultunk.

Mikor oda értünk hozzájuk, Dia egyből beszáguldott a szobájába. Én elköszöntetm tőle, majd haza felé indultam. Otthon mikor nyitottam volna ki az ajtómat, észrevettem, hogy nincs nálam a kulcsom, hát elindultam vissza Diáékhoz. Benyitottam, majd felszaladtam a szobábjába.

-       Itt felejtettem a....- nyitottam be, majd megláttam, hogy Harryvel csókolózik...

43. rész (Dia szemszöge)

Elköszöntem Vikiéktől, Liamnak jó utat kívántam és elindultam haza. Egész úton az járt a fejemben hogy miért nm tudtam elfelejtettni magammal Harryt. Eddig végig azon voltam hogy elfelejtsem, de nem megy. Minden amit Viki és Liam mondott igaz volt. Nem kellett volna ezt tennem magammal. Amint hazaértem egyből a szobámba rohantam és ledobtam magam az ágyra. Eredetileg még találkozóm lett volna abandával, de ezek után nincs kedvem úgy őszintén semmihez. Bekapcsoltam a gépem és elindítottam rajta a depisebbnél depisebb zenéket. Max hangerőre vettem. Hagytam hogy átjárjon a zene. Viszont nem sokkal később az jutott eszembe hoghy holnap már suli és ki tudja hogy hány tantárgyból fogunk írni. Őszintén érdekelt a suli, de nem akartam most tanulni. Nagy nehezen sikererült elaludnomkönynekkel köszködve
***********
Másnap reggel Viki keltett. Gondolom Anya engedhette be. Kis híján betörte az ajtómat és egy jóreggelt ordibálással kezdte. Aztán felugrott az ágyamra és ugrálni kezdett közbe pedig a starshipset énekelte.
-Jaj fejezd már be-löktem le az ágyamról és a párnát a fejemre raktam.
-Kelj már fel, Sulivaan!!-ordította mikozben felkelt a földröl.
-Jaj, ne is említsd. Semmi kedvem nincs bemenni. Sokkal inkább lógnénk-mondtam, de valójában énsem értettem miért.
-Hogy mi?? Szó sem lehet róla ma bizony bejössz a suliba és hülyéskedni fogunk. Úgy mint eddig minden nap-kezdett elkihúzni az ágyból. Nem igazán volt választásom, mert ilyan vagy olyan csellel elérte volna hogy bemenjek a suliba. Háromnegyed óra alatt el is készültem. Nem tudom hogy hogy, de Vikinek sikerült elérni azt hogy ne fekete hanem kék cuccba menjek be a suliba. A hajamat is összefogtam és egy kis szolid sminket vittem fel. Próbáltam úgy kinézni mint akivel minden rendben van, több kevesebb sikerrel. Mikor asuli környékére értünk mindenki megbámult. Nagyon idegesített. Volt pár megjegyzésük. A tanáraim is lenéztek. Ez a nap végig ilyen volt. Nagy nehezen véget ért a 7. órám és elindultunk Vikivel a hazafele vezető úton.
-Hát ezt a napot se sírom vissza-mondtam miközben azon agyaltam vajon a srácok most mit csinálhatnak.
-Azért anyira nem volt rossz-
-Annyira??!! Mindenki lenézett és hidd el ez tök szar érzés. Lehet hogy holnap tényleglógnom kéne-mondtam lesütött fejjel.
-Na nem. Most átmegyünk hozzád dumálunk meg hüllyülünk és persze tanulunk a holnapi dogákra-mondta Viki bár ahogy hallottam ő sem repdesett az örömtől hogy holnap dogát írunk.
-Legyen-mondtam és a nap további részét is, mint ahogy azt Viki is mondta együtt töltöttük. Végül ott is aludt nállunk amit nem tudtam eldönteni hogy azért teszi –e mert nem bízik bennem vagy mert tényleg szeret velem lenni még így is…

42.rész. (Harry szemszöge)

Teltek a napok, és egyre súlyosabb állapotba kerültem. Lelki fájdalmam nem múlt el. Még mindig szenvedtem. Liam rendszeresen értesített, hogy mi van Diával. Semmi jót nem mondott számomra.

Egyszer csak kopogtak a szálloda ajtaján. Odacsoszogtam, és mikor kinyitottam Louisval találtam szembe magam.

-       Ember! Szedd össze magad! Holnap koncert. Töröld ki a fejedből Diát. Ő a múlté. Nem tudsz mit csinálni. Menj mosakodj, öltözz, pakolj, és gyere haza. – jött be a szobába, és ledobta magát a francia ágyamra.

-       Nem megy. – ültem le mellé, még mindig könnyes szemekkel.

-        Figyelj, Liam is haza jött, és már kisírta a szemét, hogy nem fogja látni Vikit 3 hónapon Keresztül, most te jössz. Sírd ki magad, és hogyha megkönnyebbültél, akkor készülj el, otthon várunk. 3 hónap múlva láthatod őt, addig nem akarok többet róla hallani. – mondta, és becsapta maga mögött az ajtót.

Teljesen igaza volt. Leültem az ágyra, és egy párnát nyomtam az arcomba, majd sírni kezdtem....

Fél óra múlva, úgy éreztem, kiadtam magamból mindent, ezért elmentem a fürdőbe, megmostam az arcomat, és kerestem valami hordható ruhát. Elkészültem, összepakoltam, és megpróbáltam egy értelmes arcot vágva lemenni. A recepciónál kifizettem a szállást, majd beültem a kocsimba, és haza indultam. Út közben, még egy egy könny csepp végig folyt az arcomon, majd mikor a házunkhoz értem, kihúztam magam. Letöröltem a könnyeimet, és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Besétáltam a házba, és mindenki letámadott. Kaptam jót és rosszat egyaránt, majd mikor békén hagytak felmentem a szobámba és kipakoltam. Mikor végeztem vissza mentem a többiekhez, akik sikeresen elterelték a figyelmem Diáról. Hülyéskedtünk, szórakoztunk, aztán este Louisval elindultunk aludni. Megvártam míg elalszik, majd egyből a párnámba nyomtam a fejem, és sírni kezdtem. Azt hiszem, minden estém így fog eltelni. Sírva fogok elaludni...

*****************-

Másnap reggel időre keltünk, aztán próbára indultunk. Minden rendben lezajlott, majd ebéd után, a koncert helyszínére mentünk. Szokásosan telt el, az egész nap. Úgy mutattam magam, mint akivel minden rendben.

Hazafelé a koncertről, felmentem facebookra, és megnéztem Dia adat lapját. Egyből a profil képén megakadt a szemem. Fekete haj, pink csíkok, emos öltözék. Cigaretta volt egyik kezében, másikban pedig egy üveg pia. Ijesztő kép volt.

-       Liam! –ordítottam a kocsiban. – Mi ez a kép Diának? – néztem rá. Először azt hittem, hogy csak kirakott egy ilyen képet valakiről.

-       Hát, izé, sok dologban változott, mióta szakítottatok. – nyögte végül ki.

-       És ezt csak most említed?! – akadtam ki. – Legalább vagdossa az ereit is? – néztem rá ijedten, és flegmán.

-       Hát...egyszer megtette. – nyögte ki.

Abban a pillanatban összeomlottam. Miattam. Én a hülyeségemmel vettem rá arra, hogy így nézzen ki és hogy kárt tegyen magában. Nem hagyhattam ezt annyiban.

Aznap este, mielőtt Louisval elaludtunk volna, elmondtam neki.

-       Holnap oda utazok hozzá. Ha törik, ha szakad. Nem hagyom annyiban. Miattam van ez az egész. És nem érdekel semmi, és senki, csak ő. – mondtam, aztán magamra húztam a takarót, és aludni kezdtem.

Másnap reggel első dolgom az volt, hogy fogtam egy kis táskát, bele raktam 3 pólót 3 gatyát, fehérneműt, és egy pulcsit, majd egy adag pénzzel elindultam a reptérre.Megvettem a jegyet, és már indultam is Magyarország felé....