55.rész (Viki szemszöge)

Másnap reggel keltett az ébresztőóra. Fél óra alatt elkészültünk Diával, amit egy fél órás szenvedés követett. Szépen lassan elindultunk a suliba, és pont csöngetésre be is értünk. Beültünk órára, majd egyszer csak megszólalt a hangszóró. „ Kovács Viktóriát várjuk az igazgatóiba! Most azonnal!” Azonnal felpattantam és rohantam is. Mikor odaértem bekopogtam, majd az igazgató leültetett egyik székre és papolni kezdett.

-       Kislányom, ezért hívattalak be, mert..anyukáddal beszéltem a mai reggel. Eléggé  szomorú volt, de mivel elköltöztök, kiíratott az iskolából. – mondta.

A suliban úgy tudják, hogy én anyámmal tartom a kapcsolatot, és ő állja nekem a dolgokat. Nem akartunk még ezzel is szenvedni.

-       Tessék?! – lepődtem meg. Ezt azért nem gondoltam volna róla. – Mit mondott anyukám?

-       Hát, azt hogy kiköltöznek Angliába. – mondta. – Gondoltam, akkor ma, ha van kedve haza is mehet.

Meglepődtem, és csak tátottam a számat. Hirtelen felkaptam a táskámat, majd elköszöntem az igazgatótól és haza rohantam. Otthon ledőltem az ágyra és pár könnycsepp kíséretében pakolni kezdtem a cuccaimat a bőröndbe. Elegem volt. Anyám elrontja a jövőmet. Elhatároztam magamat, és most már nem fordulok vissza. Elköszönök és megyek.

Lerohantam a földszintre, hívtam egy taxit, majd fogtam egy papírt és agy alkoholos filcet. Irkáltam valamit a papírra, miközben folytak a könnyeim. Mikor dudált a taxi, kimentem, bezártam az ajtót, majd ráragasztottam a papírt amire rá volt írva, hogy: KIADÓ. Beültem a taxiba, ami a reptérre vitt. Vettem repülő jegyet, majd mikor felszálltam a gépre, elővettem a telefonomat, és írtam egy SMS-t Diának.

„ Ne haragudj, de muszáj megtennem. Nem akarom, hogy így folytatódjon. Anya keresztbe tesz nekem, ha otthon maradok. Remélem hamar találkozunk. Viki.”

*********************-

Órákkal később már leszállt a gép, én pedig már úton voltam egy taxival Krissz házához. Mikor odaértem előkotortam a kulcsot amit adott, majd benyitottam. Nem volt a zár bezárva, szóval valakinek kell itthon lennie. Beléptem, de sehol senkit nem láttam, ezért felmentem a szobába ahol laktam a múltkor, és ledobtam a bőröndöt. Leszaladtam, és kutatni kezdtem a házban.

-       Krissz?! Itt vagy? – ordítottam, de nem válaszolt.

Kimentem a hátsó udvarra, körbenéztem, de sehol nem találtam senkit, majd visszamentem, és hallottam valami hangot. Berohantam a nappaliba, ahol megláttam a kanapén Louist Liamet és Niallt.  A nyakukba ugrottam, és agyon szorítottam őket. Éppen kérdezni akarták, hogy mit keresek itt, mikor megcsörrent a telóm. Dia volt az....