Mi és a One Direction..

32.rész. ( Viki szemszöge)

Elkezdtünk Felelsz vagy Merszezni. Egy óra múlva meg is untuk.Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Krisszhez. 
******-
Liam Zayn és én bementünk a konyhába ebédet csinálni, amíg a többiek beültek a szobákba. Imádtam, hogy ilyenkor mindenki elbújik, mi meg dolgozunk.
Egy ideig sütögettünk, aztán mikor készen voltunk, megtálaltunk. Persze, amint meghallották a csörömpölést, egyből leszaladtak, és mint a kis angyalok leültek a helyükre. Nem tudtam elképzelni sem, hogy lehetnek ennyire kajásak. Én mivel nem volt étvágyam, felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Néztem egy ideig a plafont, aztán éreztem, hogy fázni kezdek. Ránéztem az ablakra, zárva volt, ahogy az ajtó is. Fogtam egy takarót, magamra terítettem. Aztán belépett Liam. 
- Hát te? – kérdeztem. 
- Csak feljöttem. Mindenki nagyban eszik, nem volt kedvem nézni őket. – nevetett és leült mellém. 
- Ugye? Ismerős az érzés. – nevettem. – Dia is állandóan eszik. 
Nevetett egyet, aztán közelebb hajolt, és a kezét az arcomra tette. Éppen meg akart csókolni, aztán egyszer csak visszahajolt. 
- Viki, te beteg vagy? – kérdezte meglepve.- Forró az arcod, és teljesen sápadt vagy.
Még nem is tudtam válaszolni, Liam már kifutott az ajtón, és fél perc múlva, egy csomag gyógyszerrel tért vissza. Mikor bevettem őket, elindultunk le a földszintre, ahol láttam, hogy Zayn a kanapén ül, teljesen sápadtan, és a fejét fogja. 
- Zayn mi a baj? – ültem le mellé Liammel. 
- Nem tudom. Valószínüleg semmi. Csak, rosszul vagyok, és fáj a fejem. – mondta, aztán bekapott ő is egy gyógyszert. 
- Akkor együtt betegesedünk. – ütöttem vállba nevetve, mire ő is és Liam is elmosolyodtak. 
- Biztos akkor fáztatok meg, amikor kimentetek cigizni tegnap. – mondta Liam. 
Én nagy szemekkel néztem rájuk. 
- Nem emlékszel? Kinn táncoltunk. – nevetett Zayn. 
- Nem. Semmire sem. – nevettem, aztán elkezdte mesélni mi volt kinn. 
Pár perc múlva megjelent Dia, és odasietett hozzánk. Megragadta a csuklómat, és felráncigált az emeletre. Betolt a szobájába, majd mikor becsukta maga után az ajtót, boldogan ugrálni kezdett. Már abban elszédültem, hogy én azt néztem. Leültem az ágyára, aztán faggatni kezdtem. 
- Mi történt? – kérdeztem. 
- Harry randira hívott. Ma este megyünk vacsorázni. – örvendett, és a mosolyát semmivel sem lehetett volna eltüntetni az arcáról. 
- Ennek örülök. – mondtam boldogan. – De ne haragudj Dia, eléggé rosszul vagyok. Azt hiszem, megyek alszok egyet. – mondtam, aztán átsétáltam az én szobámba, ahol bedőltem az ágyba, és már el is aludtam. 
Jóval később arra keltem, hogy a szomszéd szobában veszekednek. Nyújtózkodtma egyet, aztán kicsoszogtam a folyosóra. Ott hallottam, hogy Dia és Harry veszekednek valamin. Nem értettem belőle semmit, csak hallottam a hangjukat. Közelebb sétáltam az ajtajukhoz, amikor kicsapódott az ajtó, és Dia jött ki rajta. Idegesen futott a lépcső felé, majd Harry utána. 
- Dia ne haragudj, nem akartam . – mondta, aztán megcsókolta, mire Dia felpofozta, és lerohant a lépcsőn. 
Nem tudom mi történt, csak azt, hogy az unokathugomnak szüksége van rám. Ledobtam a takarót magamról, aztán utána futottam. Az utcán még épp hogy elkaptam. 
- Dia mi történt? – kérdeztem tőle idegesen. 
- Semmi. – mondta makacsul, és leült az egyik fa alá. 
- Mondd el légyszíves. – álltam elé csípőre tett kézzel. 
Valójában, telesen ki voltam. Egy rövidnadrágban, és egy rövid ujjúban, mezítláb a hóban ácsorgok, betegen. Nem vagyok normális.
- Rendben....elmesélem.. – mondta, és mesélni kezdett.....