39.rész. ( Harry szemszöge)

Dia elment. A srácok alig állnak velem szóba.Krissz kitiltott a házából Perrie messziről kerül. Nem tudom, hogy miért tettem azt, amit tettem. Miért nem volt nekem elég Dia. Én őt szeretem, teljes szívemből, mégis megtettem volna, hogy Perrievel kavarok a háta mögött. Sosem értettem magamat, és ez megerősítette a kételyt amit magammal szemben érzek. 
Elindultam a boltba, gondoltam bevásárolok, aztán bezákózom a szobámba. Bementem a boltba, egyből megjelentek a rajongók. Mindenki képet, és autógrammot kért, de én csak szomorúan, mint aki meg sem hallotta, elsétáltam mindenki melett. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és a legdepisebb számot, ami a listámon volt, bekapcsoltam. Sétáltam a sorok között, és az összes csokit, és édességet beledobáltam a kosaramba, majd az innivalók felé vettem az irányt. Ott egyből levettem a polcról 2 bort, 2 pezsgőt, 2 pálinkát és egy üveg kólát, majd kifizettem őket, és elindultam haza. Mikor haza értem, senki nem volt otthon, ezért úgy döntöttem, hogy később sem akarom őket szomorítani. Bementem a Louisval közös szobánkba, és összepakoltam minden cuccomat egy bőröndbe, majd a kocsiba ültem. Az egyik 5 csillagos 
hotleben béreltem egy szobát, aztán mikor felértem a 15.emeletre, gyorsan ledobtam a cuccomat, és az első pezsgős üveget kinyitottam, és meghúztam. Ahogyan folyt végi a tokomon, minden egyes cseppe égette a nyelőcsövemet. Lerúgtam a lábamról a cipőmet, aztán minden nassolni valót kidobáltam az ágyra, majd mégegy nagy kortyot ittam a pezsgőből. Leültem az ágyra, és percenként kortyoltam egyet a pezsgőből a borból meg a pálinkából felváltva. Belenéztem a szoba kis hűtójében, és találtam egy Jack Daniels-t. Remek, ez kell nekem. Ez általában hamar kiüt. Visszaültem az ágyra, és gondolkozni kezdtem, miközben rohamosan fogyni kezdett a pia. Már vagy 5 tábla csokit is felbontottam. 

- Miért? Miért tettem? Szeretem őt. Mindennél jobban. Ő a mindenem, de mégis. Nem csodálom, hogy hallani sem akar rólam. Teljesen igaza van. Először kikosaraztam, aztán emg harcoltam utána, és most. Most meg emgcsaltam. Egy utolsó senkiházi, bunkó, reménytelen, szágyenteljes ember vagyok. – ordítottam magam elé, majd neki dobtam a falnak az üres pezsgős üveget, ami azonnyomban össze is tört. – Mikor váltam ilyenné? Régen csak egy átlagos srác voltam, akit kerültem a nők, és most. A sztárság teljesen emgváltoztatott. Egy bunkó roksztár lettem, akinek csak játszadozásra kellenek a lányok. – panaszkodtam magamban. 

Felálltam, és az ablakhoz sétáltam. Néztem a megfagyott, havas tájat. Egyszer cska megcsörrent a telefonom. 
- Harry! Merre vagy?! – ordított bele Louis. 
Nem érdekelt az aggodalmaskodásuk, ezért egyből kinyomtam a telefont, majd idegességemben azt is a falhoz vágtam. Darabokra hullot. Ennyit a híres Iphone5ről. 
Újra ledőltem az ágyra, és sírni kezdtem. Azt hiszem, az életem gyökerestül meg fog változni. Talán, abbahagyom az éneklést. Megváltozom. Ezentúl meg kell tanuljak Dia nélkül élni, de Liam mindig eszembe fogja jutattni. Sosem leszek már a régi. Hja így folytatom, az életem teljesen tönkre fog menni....