35.rész. ( Viki szemszöge)

Bementem a szobába, átöltöztem pizsamába, mivel már 7 óra volt, és ledőltem az ágyra. Mivel beteg voltam, és fáradt, eléggé hamar elaludtam. Jót is tett.
Később arra keltem, hogy Liam kutat a szekrényben.
- Mit csinálsz? – dörzsöltem meg a szemem.
- Csak új pizsit keresek. Már 9 óra. Jó hosszasan aludtál. – nevetett.
- Hát, nagyon jól esett. – nyújtózkodtam, aztán odasétáltam hozzá.
- Meglátszik. Mintha már nem is lennél beteg. – kacsintott, aztán megcsókolt.
- Igen, hát, egy kis lázcsillapító, és alvás csodákra képes. – nevettem.
Egy ideig csak néztünk egymás szemébe, aztán Liam megtörte, a már kínossá forduló csendet.
- Szeretlek. – nézett még mélyebbre a szememben. Szinte már a lelkembe látott.
- Én is. Nagyon, nagyon. – mondtam, mire ő megcsókolt.
Nekinyomott a falnak, és egyre szenvedélyesebben csókolt, majd a nyakamra tévedt. Elaraszoltunk az ágyig, aztán ott hátra döntött. Pár perc múlva lekerültek a ruhák, majd történt aminek történnie kelett.
***********-
Másnap reggel, arra ébredtünk, hogy Dia és Harry berontanak az ajtón.
- Ébresztő! Egy óra múlva interjú. – ordaították teljesen egyszerre.
Én ijedtemben siekresen lefordultam az ágyról. Harry egyből elfordult, Dia pedig nevetni kezdett, de torka szakadtából. Ekkor esett le, hogy nincs rajtam ruha. Gyorsan visszabújtam a takaró alá, mire Dia még jobban elkezdett röhögni. Én éreztem, hogy kínomban elvörösödik a fejem, aztán Liam felém fordult, és adott egy csókot, mire kicsit jobban éreztem magam. Dia és Harry elégedetten mentek ki a szobából, én pedig egyből felsóhajtottam.
- Ez nagyon ciki volt. – nyomtam bele a fejemet a párnámba. – Kellen már ide egy francia ágy. Nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon. – nevettem végül el magam.
- Majd elintézhetjük. – kacsintott, aztán felállt az ágyból, és a szekrényhez sétált.
Meztelenül sétálgatot oda vissza a szobában, mire emgtalálta az össze ruháját. Felöltözött, aztán keresett nekem is ruhát.
- Szóval, azt szeretném, hogyha ezt vennéd fel, ezzel, és hozzá ezt a cipőt, meg ezt a nyakláncot. – rakosgatta le a ruhákat elém.
- Fogjuk rá, hogy jó lesz. De, akkor neked is más kell. – nevettem, mire magam köré tekertem a takarót, és a szekrényhez mentem.
Kivettem a kedvenc ruháimat, amit Liam hordani szokott, majd egy cipőt, és ledobtam elé. Elismerően bólintott, aztán mindketten felvettük azokat a ruhákat. Miután kész voltunk, kimentünk, ott pedig mindenki minkett bámult.
- Mi van? – kérdezte Liam, de nekem leesett hogy mi történt.
- Jó volt az este? – nevetett Zayn.
Én elvörösödtem, mire Liam csak lazán válaszolt..”Jó volt” aztán besétáltunk a konyhába.
- Utálom mikor ilyenek. – mondtam, és leültem az egyik székre.
Abban a pillanatban Dia jött és belökdöste Zaynt.
- Srácok, bocsánat az előbbiért. – kulcsolta hátul össze a kezért, és kezdte el rugdosni a földet.
- Nincs bocsánat Zayn. El tudod képzelni menynire ciki volt? Hát, én most legszivesebben lelépnék, de nem akarom cserben hagyni Liamet. – ordítottam rá, mire Dia a háta mögött halkan nevetni kezdett.
Tudja mikor szoktam hazudni. Kiismert, eléggé.
- Viki, most...ez komoly? – nézett rám kiskutya szemekkel Zayn.
- Dehogyis, csak ugratlak. – nevettem, aztán megöleltük egymást.
Fél órát még készülődtünk, aztán elindultunk az interjúra. Amint emgérkeztünk, pirorterek, és rajongók ezrei fogadtak. Utáltam azt a helyzetet. Bementünk az épületbe, aztán a fiúk bementek a szobába, ahol ksézült az egész felhajtás.
- Szóval srácok. Hogy álltok a barátnőkkel. Louis ugye neked ott van Eleanor, Zayn, neked ott van Perrie, Liam, neked pedig Viki, Niall neked pedig Amy. Harry, te vagy az egyetlen szingli. Hogy állsz a csajozással? – kérdezte a pasi, mire Harry oldalra nézett a színfalak mögé, ahol mi álltunk, aztán kinyögte.
- Hát, ami azt illeti...- nyelt egy nagyon nagyot. – Van valakim.
Abban a pillanatban döbbentség áramlott át az egész nézőtéren, majd feletette az egyértelmű kérdést a pasi. „ És ki az?”