2012. november 26., hétfő

44.rész. ( Viki szemszöge)



Másnap reggel a telefonomra keltünk. Kicsit túl korán is. Mindig előbbre állítottam, hogy kész legyek, és még tudjak jönni Diához is. Persze, ezért Dia el is szedte a fejemet. Még fél óra fetrengés után úgy döntöttem, hogy felkelek. szépen lassan feltápászkodtam, majd Diát is kilöktem az ágyból, utána medig kiemtnem a konyhába. Csináltam 3 szendvicset, hogy Dia tudjon mit enni, aztán mikor fordultam volna a szoba felé, beleütköztem Dia anyujába, azaz a keresztanyumba.
-       Szia Anikó, hát te nem dolgozol? – kérdeztem emglepve.
-       Hát, de mindjárt indulok, csak szerettem volna veled beszélni pár szót. – mosolygott.
-       Na mondjad. – ültünk le a kanapéra.
-       Figyelj,nem szeretném, hogyha Dia ilyen maradna. Próbáld emg visszacsinálni őt a régibe. Kérlek. A másik, megkérlek, hogy ne engedd Harry közelébe. Csak rontana a helyzeten.
-       De, Ani, ez..nem olyan egyszerű. – néztem kétségbeesett szemekkel rá. – még az hogy visszaváltoztassam, az menne, de hogy távol tartsam Harrytől, az nagyon nehéz. Ő kerüli Harryt, de belül tudja, hogy még midnig szereti.
-       Igazad van, de csak annyit szeretnék, hogy ne engedd neki, hogy elcsábítsa. Lehet, hogy nem fognak találkozni, de ha mégis, akkor ne engedd neki.
-       Ennyit talán megtehetek. – mosolyogtam.
-       Most megyek dolgozni. Szia. – állt fel, sé már ki is száguldott az ajtón.
Én felmentem a szobába, rápillantottam az órára. 7:17. Egyből kapkodni kezdtem, és gyorsan felőltöztem. Ez alatt Dia, már teljesen elkészült. Csodáltam, hogy nem kelett sürgetnem, és győzködnöm.
-       szóval, indulhatunk? – állt elém.
-       Igen. – moslyogtam, sém ár el is indultunk a suliba.
***************--
Ez is egy unalmas nap volt.  Mi voltunk a sulinak a híres diákjai. Liam Payne barátnője, és Harry Styles exe. Utáltam, hogy így kelett bemennünk, és mindenki faggatott, és könyörgött, hogy mutassuk be nekik. Diát még midnig nem fogadták el. Nem hitték el, hogy ennyit változott. Én ősz9ntén szólva, már megbékéltem a kinézetével. Nekem egyre jobban tetszett.
-       Tehát, akkor ma mit csinálunk? - kérdeztem Diát, mikor indultunk a szekrényeinkhez.
-       Háát..nemtudom, de minnél hamarabb érjünk haza. – mondta, és amgára vette a kabátját.
Én bólintottam, majd énis felöltöztem, és elindultun ki a suliból. Mikor kiléptünk a portán, egy hatalmas tömeget láttunk meg. Nem értettük mi van. Közelebb mentünk, s megláttuk, hogy Harry áll ott. Megdermedtem, majd ezsembejutott Ani szavai. Megragadtam Dia kerját, és kihúztam a tömegből.
-       Dia, nyomás haza. – mondtam, majd egyenes a házunk felé vettük az irányt.
-       Beszélnem kell vele. – állított meg. – Csak egy pillanatra.
-       Nem! – szóltam rá. – Nézz magadra, mit művelt veled. Ez mindd miatta van. Nem engedem, hogy megint ez legyen.
Végig nézett magán, és két könnycsepp folyt végig az arcán.
-       Igazad van. Menjünk haza. – mondta halkan, szinte suttogva, aztán el is indultunk.
Mikor oda értünk hozzájuk, Dia egyből beszáguldott a szobájába. Én elköszöntetm tőle, majd haza felé indultam. Otthon mikor nyitottam volna ki az ajtómat, észrevettem, hogy nincs nálam a kulcsom, hát elindultam vissza Diáékhoz. Benyitottam, majd felszaladtam a szobábjába.
-       Itt felejtettem a....- nyitottam be, majd megláttam, hogy Harryvel csókolózik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése