43. rész (Dia szemszöge)

Elköszöntem Vikiéktől, Liamnak jó utat kívántam és elindultam haza. Egész úton az járt a fejemben hogy miért nm tudtam elfelejtettni magammal Harryt. Eddig végig azon voltam hogy elfelejtsem, de nem megy. Minden amit Viki és Liam mondott igaz volt. Nem kellett volna ezt tennem magammal. Amint hazaértem egyből a szobámba rohantam és ledobtam magam az ágyra. Eredetileg még találkozóm lett volna abandával, de ezek után nincs kedvem úgy őszintén semmihez. Bekapcsoltam a gépem és elindítottam rajta a depisebbnél depisebb zenéket. Max hangerőre vettem. Hagytam hogy átjárjon a zene. Viszont nem sokkal később az jutott eszembe hoghy holnap már suli és ki tudja hogy hány tantárgyból fogunk írni. Őszintén érdekelt a suli, de nem akartam most tanulni. Nagy nehezen sikererült elaludnomkönynekkel köszködve
***********
Másnap reggel Viki keltett. Gondolom Anya engedhette be. Kis híján betörte az ajtómat és egy jóreggelt ordibálással kezdte. Aztán felugrott az ágyamra és ugrálni kezdett közbe pedig a starshipset énekelte.
-Jaj fejezd már be-löktem le az ágyamról és a párnát a fejemre raktam.
-Kelj már fel, Sulivaan!!-ordította mikozben felkelt a földröl.
-Jaj, ne is említsd. Semmi kedvem nincs bemenni. Sokkal inkább lógnénk-mondtam, de valójában énsem értettem miért.
-Hogy mi?? Szó sem lehet róla ma bizony bejössz a suliba és hülyéskedni fogunk. Úgy mint eddig minden nap-kezdett elkihúzni az ágyból. Nem igazán volt választásom, mert ilyan vagy olyan csellel elérte volna hogy bemenjek a suliba. Háromnegyed óra alatt el is készültem. Nem tudom hogy hogy, de Vikinek sikerült elérni azt hogy ne fekete hanem kék cuccba menjek be a suliba. A hajamat is összefogtam és egy kis szolid sminket vittem fel. Próbáltam úgy kinézni mint akivel minden rendben van, több kevesebb sikerrel. Mikor asuli környékére értünk mindenki megbámult. Nagyon idegesített. Volt pár megjegyzésük. A tanáraim is lenéztek. Ez a nap végig ilyen volt. Nagy nehezen véget ért a 7. órám és elindultunk Vikivel a hazafele vezető úton.
-Hát ezt a napot se sírom vissza-mondtam miközben azon agyaltam vajon a srácok most mit csinálhatnak.
-Azért anyira nem volt rossz-
-Annyira??!! Mindenki lenézett és hidd el ez tök szar érzés. Lehet hogy holnap tényleglógnom kéne-mondtam lesütött fejjel.
-Na nem. Most átmegyünk hozzád dumálunk meg hüllyülünk és persze tanulunk a holnapi dogákra-mondta Viki bár ahogy hallottam ő sem repdesett az örömtől hogy holnap dogát írunk.
-Legyen-mondtam és a nap további részét is, mint ahogy azt Viki is mondta együtt töltöttük. Végül ott is aludt nállunk amit nem tudtam eldönteni hogy azért teszi –e mert nem bízik bennem vagy mert tényleg szeret velem lenni még így is…