13.rész. ( Viki szemszöge)
Beültünk az autóba, én pedig egyből beléptem újra a fordítóba. Azt hiszem, jó így beszélgetni. Végül is...vicces.
- „ Liam, fel akarjuk vállalni a kapcsolatot?„ – írtam neki
- „ Ha rajtam múlik, akkor igen. Nem tudom te mit szeretnél” – válaszolta.
- „ Akkor, vállaljuk fel” – írtam, majd Liam mosolygott egyet, és átkarolt.
- I love You. – mondta, majd megcsókolt.
Látom, tényleg komolyan gondolta. Akkor én is. Nagyon tetszik, és megmondom őszintén, örülök neki.
A nagy beszélgetésben Dia, és Harry tudomást sem vettek rólunk. Addig jó.
Amíg utaztunk, úgy döntöttem poénkodok egy kicsit, megpróbáltam megtanítani Liamet magyarul.
- Liam, say, Szeretlek. – nevettem magamban.
- Sze rett lejk. – mondta nagy tájszólással.
- No, Szeretlek.
- Sze ret lek. – dadogta el.
- Yes, yes. – nevettem, majd adtam egy puszit az arcára.
Nevetett egyet, majd írni kezdte.
- „mit jelent ez” ?
- I love You. – mondtam.
Abban a pillanatban Harry lefékezett.
- Megérkeztünk. – szólt hátra Dia.
Összecsuktam a laptopot, és beraktam a tokjába, majd nagy örömmel kiugrottam a kocsiból. Amint megláttam a házat, tátva maradt a szám. Olyan egy gyönyörű ház volt, hogy elhinni is alig tudtam. 2 emelet. Panoráma üveg ablakok. Medence. Egyszerűen gyönyörű. Krisz kinyitotta a kaput, én pedig Diával egyből beszaladtam, és centiről centire végig mértük a lakást.
- Krisz, ez gyönyörű. Mennyibe fájt ez neked? – kérdezte Dia.
- Azzal te csak ne törődj. Élvezd. – mondta, és leült a piros bőr kanapéra.
A berendezés is a legmenőbb, legmodernebb, és leggyönyörűbb bútorokból állt. Azt hiszem sosem láttam még ilyen szép házat. Sosem.
Éppen a szobákat nézegettem, amikor éreztem, hogy valaki megfogta a vállamat. Hirtelen hátrafordultam, és megláttam Diát.
- Na szóval, kislány. Mesélj csak. – mondta, és belökött az egyik szobába.
- Hát..mégis mit meséljek? – kérdeztem, sé éreztem, hogy vörösödik az arcom.
- Tudod te azt. – nevetett.
- Jól van, mesélek. – mondtam, és mondani kezdtem.....
- „ Liam, fel akarjuk vállalni a kapcsolatot?„ – írtam neki
- „ Ha rajtam múlik, akkor igen. Nem tudom te mit szeretnél” – válaszolta.
- „ Akkor, vállaljuk fel” – írtam, majd Liam mosolygott egyet, és átkarolt.
- I love You. – mondta, majd megcsókolt.
Látom, tényleg komolyan gondolta. Akkor én is. Nagyon tetszik, és megmondom őszintén, örülök neki.
A nagy beszélgetésben Dia, és Harry tudomást sem vettek rólunk. Addig jó.
Amíg utaztunk, úgy döntöttem poénkodok egy kicsit, megpróbáltam megtanítani Liamet magyarul.
- Liam, say, Szeretlek. – nevettem magamban.
- Sze rett lejk. – mondta nagy tájszólással.
- No, Szeretlek.
- Sze ret lek. – dadogta el.
- Yes, yes. – nevettem, majd adtam egy puszit az arcára.
Nevetett egyet, majd írni kezdte.
- „mit jelent ez” ?
- I love You. – mondtam.
Abban a pillanatban Harry lefékezett.
- Megérkeztünk. – szólt hátra Dia.
Összecsuktam a laptopot, és beraktam a tokjába, majd nagy örömmel kiugrottam a kocsiból. Amint megláttam a házat, tátva maradt a szám. Olyan egy gyönyörű ház volt, hogy elhinni is alig tudtam. 2 emelet. Panoráma üveg ablakok. Medence. Egyszerűen gyönyörű. Krisz kinyitotta a kaput, én pedig Diával egyből beszaladtam, és centiről centire végig mértük a lakást.
- Krisz, ez gyönyörű. Mennyibe fájt ez neked? – kérdezte Dia.
- Azzal te csak ne törődj. Élvezd. – mondta, és leült a piros bőr kanapéra.
A berendezés is a legmenőbb, legmodernebb, és leggyönyörűbb bútorokból állt. Azt hiszem sosem láttam még ilyen szép házat. Sosem.
Éppen a szobákat nézegettem, amikor éreztem, hogy valaki megfogta a vállamat. Hirtelen hátrafordultam, és megláttam Diát.
- Na szóval, kislány. Mesélj csak. – mondta, és belökött az egyik szobába.
- Hát..mégis mit meséljek? – kérdeztem, sé éreztem, hogy vörösödik az arcom.
- Tudod te azt. – nevetett.
- Jól van, mesélek. – mondtam, és mondani kezdtem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése