2012. október 7., vasárnap

















5.rész. (Viki szemszöge)

Kínos reggel....


Egy óra beszégetés után végül mind a 3-an bealudtunk. 
************-
Másnap reggel én keltem fel először, és mivel a reggeleim úgy kezdődnek, hogy konyha, pohár, víz, ezér tmost is ezt tettem. Összkotortam a földröl a papucsom, majd kicsoszogtam a konyhába. Levettem a szekrényből egy poharat, és megeresztettem a csapot, mire zajokat hallottam magam mögül. Ijedten hátrafordultam, és emgláttam egy fiút. Ijedtemben ugrottam egyet, és kiejtettem a poharat a kezemből. Ő ezen a jeleneten cska nevetett egyet, majd beszélni kezdett. Persze, cska egy egy szokásos szót értettem belőle. Mikor befejezte a mondani valóját, rám nézett, mint aki választ vár. 
- I Don’t speak English. – mondtam nevetve. 
- Really? – kérdezte. Ezt szerencsére megtanultam már pár embertől. 
- Yes. 
Nevetett egyet, aztán benyögött egy ’sorry’-t és leült a nappaliba. Én beszaladtam a hálószobába, és felkeltettem Diát. 
- Dia, Dia, Dia! Egy ismeretlen fiú van a nappaliban. – nevettem a képébe. 
- Mivan? – kérdezte fél kómásan. 
- Csak gyere. – mondtam, és kiráncigáltam. 
Kint, Diával a hátam mögött megbökdöstem a fiú vállát. Hátranézett, és elmosolyodott. Dia magyarázni kezdett neki angolul, és addig felmértem hogy ki ő. 
„ Fekete haj, szőke melírokkal,titokzatos, barna szemek. Szimpatikus” 
- Viki, Ő itt Zayn. A One Direction egyik tagja.Mondta, hogy reggel megijedtél tőle, és hogy ő nem akart megijeszteni, és ezért elnézést kér. Ja, és hogyha emglátod bármelyik fiút, akkor ne lepődj meg. – nevetett, és már ment is visszafele a szobába. 
Vágtam egy sértődött fejet, aztán szokásomhoz híven, már nyugodtan ledobtam magamat az egyik fotelba. Zayn csak nézett engem, és láttam, hogy csodálkozik, hogy ilyen hamar ledobtam az idegességet magamról. Láttma, hogy valamit akar kérdezni, aztán elvetette a gondolatot. Pár percig kínos csend volt, Zayn csak nyomkodta a telefonját, én pedig belül nevettem az eseten, aztán hirtelen valaki hozzáért a vállamhoz. Ijedtemben felsikítottam, mire hatalmas nevetésbe kezdett. Láttam Zayn arcán azta fejet, hogy ’ezt nem kelett volna’ és azt is, hogymajdnem megpusztul a nevetésben. 
- Louis! – szólt rá Zayn, aztán az a bizonyos ’Louis’ leült a fotel karfájára.
A szokásos angol hablagy. Egyre hülyébb, és ijesztőbb fejet vágott, mire én csak felpattantam, és odaébb sétáltam. Hátrálni kezdtem, mire megint belesétáltam valakibe. Újra megijedtem, felsíkítottam, és hátrafordultam, mire Niall kezei közt találtam magam. 
A többiek csak nevettek rajtam, én meg olyan cikisnek éreztem a dolgot, hogy könnyekkel küködve beszaladtam a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése