Mi és a One Direction..

22.rész (Dia szemszöge)

A fekete magas sarkúmat kerestem. Gyorsan ki szaladtam megnézni hátha ott van.

-Mit keresel?!-jött ide Viki.

-Áh csak a fekete magas sarkúm-mondtam és folytattam a keresgélést. Nagyon izgultam. És ez szerintem látszott is rajtam.

-Ott van az ajtó mellett, de dia nyugi szép vagy-mondta és már sétált is vissza Liamhez

-Köszi-mondtam és elkezdtem felvenni drága cipőmet. Közben Harry is odajött hozzám.

-Nagyon szép vagy-mondta és hangjában valami furcsát véltem felfedezni.

-Köszönöm-néztem zöld szemeibe. Láttam hogy valami nincs rendben vele. Ez nem hagyott nyugodni.

-Harry minden oké?

-Igen.. vagyis nem de mindegy menj vigyázz magadra-és már indult is vissza a helyére. Ha nem akarja elmondani akkor ne mondja-gondoltam magamban.

-Nah én léptem-ordítottam Vikinek.

-Dia, nyugi szép vagy nem kell izgulni-ez kicsit megnyugtatott. Épphogy becsuktam az ajtót Kristóf megérkezett. Gyönyörű kocsija van.

-Szia Nagyon csini vagy-mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Éreztem az illatát. Minden jó volt kivéve egy valamit. Dezsavű érzésem lett, és azt is tudtam hogy miért. Az előző barátomra emlékeztetett. Ugyanis ő megcsalt. Mindössze azért mert nem akartam vele lefeküdni. Ez az egész 1 éve történt. De vissza a jelenbe. Próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot.

-Köszi-pirultam el. Közben átkísért a másik oldalra és kinyitotta az ajtót. Beültem, Kristóf is gyorsan visszaszaladt a másik oldalra hogy beüljön és már indultunk is.

-Egyébkén hova megyünk?-néztem oldalra.

-Egy étterembe.-válaszolt és tovább figyelte az utat. Az út közben beszélgettünk. Negyed óra alatt meg is érkeztünk. Gyönyörű volt az étterem. Mikor beértünk egy öltönyös pasi vezetett el az asztalunkig. Felvettem az étlapout az asztelról. Szinte semmit sem tudtam hogy mi mi. És amit meg tudtam azt meg most nem kíváltam.

-Egy kérdés. Te tudod bármiről is hogy micsoda?

-Hát ami azt illeti…nem-kezdtünk el nevetni. Persze a többi ember mind ránknéztek és olyanokta hallottunk hogy a mai fiatalok. Nem igazán értettem hogy miért baj az ha nevetünk. De mindegy is. Nagy nehezen választottunk valami levest meg másodikat. Nagyon jól telt az este beszélgettünk szinte mindenről. Nevetgéltünk meg hülyéskedtünk amit atöbbi embernem nézett jó szemmel de kit érdekel. A vacsi után még úgy döntöttünk hogy elmegyünk sétálni. Már sötét volt és a hely is gyönyörű volt. Leültünk egy padra. Ott folytattuk tovább beszélgetésünket. Nagyon megkedveltem Kristófot. Nem tudtam hogy ő is így érez-e vagy nem.

-Már késő van ideje lesz menünk.-mondtam és már álltam is fel.

-Várj-húzot vissza-Nagyon jól éreztem magam veled és szeretném megkérdezni hogy lennél e barátnőm-kérdezte komlyan.

-Igen-mondtam és megöleltem.Nagyon boldog voltam. Nagy nehezen elindultunk a kocsija felé mostmár kéz a kézben. A hazafelé vezető út is beszélgetésekben telt. Mikor hazaértünk. Kiszálltam és Kristóf is. Egyre közeledtünk egymáshoz mígy végül megcsókolt.Nagyon jó volt. Kár hogy ennek  apillanatnak véget kellett vetni.

-Köszönöm ezt az estét nagyon jó volt-mondtam

-Nincs mit és én köszönöm-még egy gyors puszit adtunk egymásnak és én elindultam befelé. Ahol 8 kiváncsi szempár fogadott….