17.rész. (Viki szemszöge)
Letettem a telefont, aztán beszaladtam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, fogat mostam, átöltöztem, majd befeküdtem az ágyba. Pár percig forgolódtam, és ábrándoztam, utána pedig sikerült elaludnom...
Másnap reggel arra ébredek, hogy a srácok ugrálnak az ágyon, és ordibálnak magyarul, hogy ’ Ideje felkelni! ’ Kicsit meglepődtem, aztán kinyitottam a szemeim, és szembe találkoztam Liammel.
- Good Morning . – mondta, majd megpuszilta a homlokom.
- Imádom az ilyen reggeleket. – mondtam, mire mind annyira gülü szemekkel néztek rám. Persze. Nem értették hogy mit mondok.
Megráztam a fejemet, aztán kikeltem az ágyból. Kisétáltam a konyhába, ott pedig már Dia nagyban falatozott.
- Te árultad el nekik, hogy ideje felkelni? – kérdeztem tőle full komolyan.
- Ki más? – nevetett, majd megölelt.
- Utálom, hogyha felkeltenek. – mondtam makacsan, aztán leültem a kanapéra, Liam pedig mellém.
Pár percig csak néztük egymást, majd odahívtam Diát hozzánk.
- Dia, tudnod kell valamit. Tegnap mikor berohantam a házba, neten kerestem valakit, aki megtanít angolul, és tudod. Találtam. Ma lesz az első órám. – mondta nagy boldogan. – Kérlek elmondanád Liamnek is?
- Tényleg? Ennek örülök. Persze. – mondta, és már magyarázott is.
Liam arcán egy hatalmas vigyor terült el, majd odahajolt hozzám.
- Szeretlek. – mondta magyarul, és megcsókolt.
- Imádom, amikor azzal az akcentussal magyarul beszél. – mondtam Diának, mire láttam, hogy pár könnycsepp gyűlt a szemébe. – Jaj ne haragudj, de nem akartam. Tudom mi történt. Krisz elmesélte. – mondtam neki.
- Remek. – mondta, majd elszaladt. Be a szobájába.
Végig néztem, aztán beszaladtam az én szobámba, a laptopomért. Visszaültem a kanapéra, és benyomtam a google fordítót.
- „ El sem hiszem, hogy megtanulsz angolul” – írta Liam.
- Csak miattad. – írtam neki.
Erre nem szólt semmit, csak rám nézett, és megcsókolt. A meghitt pillanatot Niall és Louis zavarta meg. Valamit magyarázni kezdtek, majd Niall átölelt hátulról.
- She’s my Sister. – mondta, és adott egy puszit az arcomra.
Persze Liamtől jött is rá a válasz, és megint olyan szarul éreztem magam. Aztán megláttam Krisszt.
- Krissz. S.o.s. Segíts már. Mit beszélnek? – nevettem.
Várt egy kicsit, aztán mondani kezdte.
- Csak poénkodnak. Liam ki áll a kapcsolatotok mellett, Niall pedig azon veszekszik viccből, hogy te az ő kis huga vagy, és félt téged. – modnta.
Abban a pillanatban megjelent Dia és Zayn.
- Veletek meg mi történt? – kérdeztem.
- Semmi. zayn megvigasztalt. – mondta aztán meg is ölelte őt.
- Értem. – mondtam, aztán visszatértem a laptopomhoz. Mivel a kezemben volt, gondoltam belépek facebookra.
Be is pötyögtem az emailt meg a jelszót, majd mikor beléptek üzenetek ezrei fogadtak. Pontosabban 15. Kicsit meglepődtem. Nem vagyok én annyira híres a barátaim körében.
Megnyitottam az üzenetek, és láttam, hogy a háromnegyede egyből rólam és Liamről kérdez. Csak tudnám, hogy honnan tudják. Nagy nehezen visszaírkáltam mindenkinek, majd odafordultam Diához.
- Nincs kedvünk menni valamerre? – kérdeztem.
- De, de hova? – kérdezett vissza.
- Hát..nem tudom. Menjünk vidámparkba. Így mindannyian. – nevettem.
- Rendben van. – mondta, és fel is vetette az ötletet, amiben mindannyian benne voltak....
Letettem a telefont, aztán beszaladtam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, fogat mostam, átöltöztem, majd befeküdtem az ágyba. Pár percig forgolódtam, és ábrándoztam, utána pedig sikerült elaludnom...
Másnap reggel arra ébredek, hogy a srácok ugrálnak az ágyon, és ordibálnak magyarul, hogy ’ Ideje felkelni! ’ Kicsit meglepődtem, aztán kinyitottam a szemeim, és szembe találkoztam Liammel.
- Good Morning . – mondta, majd megpuszilta a homlokom.
- Imádom az ilyen reggeleket. – mondtam, mire mind annyira gülü szemekkel néztek rám. Persze. Nem értették hogy mit mondok.
Megráztam a fejemet, aztán kikeltem az ágyból. Kisétáltam a konyhába, ott pedig már Dia nagyban falatozott.
- Te árultad el nekik, hogy ideje felkelni? – kérdeztem tőle full komolyan.
- Ki más? – nevetett, majd megölelt.
- Utálom, hogyha felkeltenek. – mondtam makacsan, aztán leültem a kanapéra, Liam pedig mellém.
Pár percig csak néztük egymást, majd odahívtam Diát hozzánk.
- Dia, tudnod kell valamit. Tegnap mikor berohantam a házba, neten kerestem valakit, aki megtanít angolul, és tudod. Találtam. Ma lesz az első órám. – mondta nagy boldogan. – Kérlek elmondanád Liamnek is?
- Tényleg? Ennek örülök. Persze. – mondta, és már magyarázott is.
Liam arcán egy hatalmas vigyor terült el, majd odahajolt hozzám.
- Szeretlek. – mondta magyarul, és megcsókolt.
- Imádom, amikor azzal az akcentussal magyarul beszél. – mondtam Diának, mire láttam, hogy pár könnycsepp gyűlt a szemébe. – Jaj ne haragudj, de nem akartam. Tudom mi történt. Krisz elmesélte. – mondtam neki.
- Remek. – mondta, majd elszaladt. Be a szobájába.
Végig néztem, aztán beszaladtam az én szobámba, a laptopomért. Visszaültem a kanapéra, és benyomtam a google fordítót.
- „ El sem hiszem, hogy megtanulsz angolul” – írta Liam.
- Csak miattad. – írtam neki.
Erre nem szólt semmit, csak rám nézett, és megcsókolt. A meghitt pillanatot Niall és Louis zavarta meg. Valamit magyarázni kezdtek, majd Niall átölelt hátulról.
- She’s my Sister. – mondta, és adott egy puszit az arcomra.
Persze Liamtől jött is rá a válasz, és megint olyan szarul éreztem magam. Aztán megláttam Krisszt.
- Krissz. S.o.s. Segíts már. Mit beszélnek? – nevettem.
Várt egy kicsit, aztán mondani kezdte.
- Csak poénkodnak. Liam ki áll a kapcsolatotok mellett, Niall pedig azon veszekszik viccből, hogy te az ő kis huga vagy, és félt téged. – modnta.
Abban a pillanatban megjelent Dia és Zayn.
- Veletek meg mi történt? – kérdeztem.
- Semmi. zayn megvigasztalt. – mondta aztán meg is ölelte őt.
- Értem. – mondtam, aztán visszatértem a laptopomhoz. Mivel a kezemben volt, gondoltam belépek facebookra.
Be is pötyögtem az emailt meg a jelszót, majd mikor beléptek üzenetek ezrei fogadtak. Pontosabban 15. Kicsit meglepődtem. Nem vagyok én annyira híres a barátaim körében.
Megnyitottam az üzenetek, és láttam, hogy a háromnegyede egyből rólam és Liamről kérdez. Csak tudnám, hogy honnan tudják. Nagy nehezen visszaírkáltam mindenkinek, majd odafordultam Diához.
- Nincs kedvünk menni valamerre? – kérdeztem.
- De, de hova? – kérdezett vissza.
- Hát..nem tudom. Menjünk vidámparkba. Így mindannyian. – nevettem.
- Rendben van. – mondta, és fel is vetette az ötletet, amiben mindannyian benne voltak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése