29.rész (Dia szemszöge)
Végre megérkeztünk. Már nagyon hiányzott ez a hely. Mikor
kiértünk a kapunk Vikivel elváltak útjaink. Ő a srácok felé én pedig Kristóf
felé vettem az irányt. Egész úton azon gondolkodtam hogy vajon mit fog szólni.
Azon is sokat gondolkodtam hogy Kristóf miért nem látogatott meg. Úgy voltam
vele hogy biztos nem tudott jönni a munka miatt vagy csak egyszerűen nem volt
rá pénze. Szerencsére nem lakott mesze a repülőtértől így aránylag hamar
odaértem. Mikor csengettem egy szőke lány nyitott ajtót. Amin hogy öszinte
legyek meglepődtem.
-Szia..öö..Kristóf itt van?-kérdeztem a lányt akiről azt hittem hogy az egyik diákja.
-Hello igen de mért keresed a barátom?-kérdezte és mikor ezt kimondta leesett az állam. Közben Kristóf is megérkezett és amikor meglátott hát eléggé zavartan viselkedett.
-Szia. Nem akarod bemutatni a barátnőd te szemét-pofoztam fel.
-Dia félre érted. –mondta és megfogta a kezem.
-Ezen mit lehet félre érteni megcsaltál kész ennyi végeztünk.-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Sajnálom-mondta de szemében nem láttam semmi megbánást.
-Hát én nem.-mondtam és elindultam Krissz felé. Könyneim patakként folytak. Már nagyon fáztam így hát kénytelen voltam egy sms-t írni Vikinek. Gyorsan bepötyögtem hogy:
’’Szia, kérlek gyertek értem. Majd elmondom mi történt. Dia’’-külddtem el az üzenetet.
Már egyre jobban fáztam és azon gondolkoztam hogy hogy történhetett meg megint meg ez az egész. (Ugyanis a volt barátom is megcsalt) Egyszerűen nem értettem hogy miért ezt érdemlem. Gondolat menetem Vikiék zavarták meg. Kocsival jöttek. Liamet gyorsan megöleltem majd Vikit is. Míg Liam berakta a csomagtartóba a bőröndöm addig Vikinek elkezdtem mesélni, hogy mi történt. Mikor beültünk a kocsiba Luiam egyből nekem szegezett egy kérdést.
-Hogyhogy teis itt vagy?? Viki azt mondta hoggy csak ő jött-mondta.
-Hát meglepetés-mondtam és küldtem felé egy kicsit bizonytalan mosolyt. Gyorsan elmondtam neki is hogy mi történt. Liam is csak nézett.
-Nem volt valami szimpatikus de ezt énsem gondoltam volna-mondta mikor kiszálltunk a kocsiból. Gyorsan kivettük a bőröndömet és elindultunk az ajtó felé. Mikor benyitottam Krissz a nyakamba ugrott. Nagyon örültem hogy láthatom, de még mindig rossz kedvem volt. És ezt ő is észre vette.
-Mi a baj Dia??-kérdezte mikor elnegedett
-Semmi..nem lényeg-mondtam és már megint a könnyeimmel küszködtem. Közben Harry is kijött és megölelt.
-Hiányoztál-súgta a fülembe úgy hogy senki se hallja.
-Te is-súgtam vissza.
-Dia kérlek-kérlelt Krissz.
-Megcsalt…-válaszoltam és elkezdtem sírni. Elmeséltem mindent részletesen. Krissz és Harry is csodálkoztak. Nem szeretek se sírni se pedig sajnáltatni magam de ez tényleg nagyon fájt. A nap vége felé Niall Zayn és Louis is betoppantak. Akiknek megint csak el kellett mesélni mindent. Még sokat beszélgettünk és a srácok felhívták Pault hogy nem kaphatnának e még egy kis szabadságot, mivel most volt karácsony és már csak két napjuk volt. Nagy nehezen belement és egy hét szabadságot kaptak. Mikor letették a telefont egyből megkérdeztek minket hogy nem akarunk e nálluk aludni. Mi persze belementünk. Gyorsan felszaladtam a szobámba kivenni pár cuccot a bőröndből és egy táskába raktam. 10 perc alatt elkészültem és gyorsan átnéztem Vikihez.
-Szia hol tartassz?-léptem be a nyitott ajtón
-Szia pont most lettem kész-válaszolt és már állt is fel.
-Oké akkor menjünk.-mire leértünk már Krissz is készen volt és elindultunk két kocsival. Az egyikben én, Viki, Liam Harry és Niall. A másikban Krissz Zayn és Louis.
-Amúgy Niall Amy hol van?-kérdeztem
-Hát tudod most volt karácsony két napja és a szüleivel van.-válaszolt
-Juj tényleg-mondtuk egyszerre Vikivel-Nem vettünk nektek ajándékot.-néztünk rájuk szomorúan.
-Jaj ne hülyéskedjetek már. Éppen elég az hogy itt vagytok-mondta Liam
-Nem baj majd holnap kaptok valamit-erősködtünk.
-De tényleg meg van mindenünk, nem kell semmi. És egyébként is nem az ajándék a lényeg.
-Nembaaj-mondta Viki és megcsókolta Liamet.
-Nah megérkeztünk-orditotta Niall
-Igen Niall látjuk-mondta Harry és kiszált a kocsiból. Mi is így tettünk……
-Szia..öö..Kristóf itt van?-kérdeztem a lányt akiről azt hittem hogy az egyik diákja.
-Hello igen de mért keresed a barátom?-kérdezte és mikor ezt kimondta leesett az állam. Közben Kristóf is megérkezett és amikor meglátott hát eléggé zavartan viselkedett.
-Szia. Nem akarod bemutatni a barátnőd te szemét-pofoztam fel.
-Dia félre érted. –mondta és megfogta a kezem.
-Ezen mit lehet félre érteni megcsaltál kész ennyi végeztünk.-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Sajnálom-mondta de szemében nem láttam semmi megbánást.
-Hát én nem.-mondtam és elindultam Krissz felé. Könyneim patakként folytak. Már nagyon fáztam így hát kénytelen voltam egy sms-t írni Vikinek. Gyorsan bepötyögtem hogy:
’’Szia, kérlek gyertek értem. Majd elmondom mi történt. Dia’’-külddtem el az üzenetet.
Már egyre jobban fáztam és azon gondolkoztam hogy hogy történhetett meg megint meg ez az egész. (Ugyanis a volt barátom is megcsalt) Egyszerűen nem értettem hogy miért ezt érdemlem. Gondolat menetem Vikiék zavarták meg. Kocsival jöttek. Liamet gyorsan megöleltem majd Vikit is. Míg Liam berakta a csomagtartóba a bőröndöm addig Vikinek elkezdtem mesélni, hogy mi történt. Mikor beültünk a kocsiba Luiam egyből nekem szegezett egy kérdést.
-Hogyhogy teis itt vagy?? Viki azt mondta hoggy csak ő jött-mondta.
-Hát meglepetés-mondtam és küldtem felé egy kicsit bizonytalan mosolyt. Gyorsan elmondtam neki is hogy mi történt. Liam is csak nézett.
-Nem volt valami szimpatikus de ezt énsem gondoltam volna-mondta mikor kiszálltunk a kocsiból. Gyorsan kivettük a bőröndömet és elindultunk az ajtó felé. Mikor benyitottam Krissz a nyakamba ugrott. Nagyon örültem hogy láthatom, de még mindig rossz kedvem volt. És ezt ő is észre vette.
-Mi a baj Dia??-kérdezte mikor elnegedett
-Semmi..nem lényeg-mondtam és már megint a könnyeimmel küszködtem. Közben Harry is kijött és megölelt.
-Hiányoztál-súgta a fülembe úgy hogy senki se hallja.
-Te is-súgtam vissza.
-Dia kérlek-kérlelt Krissz.
-Megcsalt…-válaszoltam és elkezdtem sírni. Elmeséltem mindent részletesen. Krissz és Harry is csodálkoztak. Nem szeretek se sírni se pedig sajnáltatni magam de ez tényleg nagyon fájt. A nap vége felé Niall Zayn és Louis is betoppantak. Akiknek megint csak el kellett mesélni mindent. Még sokat beszélgettünk és a srácok felhívták Pault hogy nem kaphatnának e még egy kis szabadságot, mivel most volt karácsony és már csak két napjuk volt. Nagy nehezen belement és egy hét szabadságot kaptak. Mikor letették a telefont egyből megkérdeztek minket hogy nem akarunk e nálluk aludni. Mi persze belementünk. Gyorsan felszaladtam a szobámba kivenni pár cuccot a bőröndből és egy táskába raktam. 10 perc alatt elkészültem és gyorsan átnéztem Vikihez.
-Szia hol tartassz?-léptem be a nyitott ajtón
-Szia pont most lettem kész-válaszolt és már állt is fel.
-Oké akkor menjünk.-mire leértünk már Krissz is készen volt és elindultunk két kocsival. Az egyikben én, Viki, Liam Harry és Niall. A másikban Krissz Zayn és Louis.
-Amúgy Niall Amy hol van?-kérdeztem
-Hát tudod most volt karácsony két napja és a szüleivel van.-válaszolt
-Juj tényleg-mondtuk egyszerre Vikivel-Nem vettünk nektek ajándékot.-néztünk rájuk szomorúan.
-Jaj ne hülyéskedjetek már. Éppen elég az hogy itt vagytok-mondta Liam
-Nem baj majd holnap kaptok valamit-erősködtünk.
-De tényleg meg van mindenünk, nem kell semmi. És egyébként is nem az ajándék a lényeg.
-Nembaaj-mondta Viki és megcsókolta Liamet.
-Nah megérkeztünk-orditotta Niall
-Igen Niall látjuk-mondta Harry és kiszált a kocsiból. Mi is így tettünk……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése