18. rész (Dia szemszöge)
Az ágyamon ültem és zenét hallgattam a laptomon, közben
könnyek folyatk végig azarcomon. Szomorúbbnál szomorúbb számokat hallgattam
meg. Már vagy negyed órája lehettem bent amikor valaki kopogott. Nem igazán
akartam beszélgetni, de mégiscsak bunkóság lenne ha nem szólnék.
-Igen??!!-mondtam és új zenéz kapcsoltam be.
-Szia. Bejöhetek?-láttam meg Zaynt az ajtóban.
-Persze gyere csak.-töröltem le könnyeimet.
-Hallottam hogy mi történt és nagyon sajnálom-vágott egyből
a közepébe. Kicsit rosszul esett hogy már mindenki tudja hogy mi történt.
-Hát igen..már megszoktam hogy mindig olynok kellenek akiket
nem kaphatok meg-mondtam és megpróbáltam mosolyogni. Kisebb nagyobb sikerrel.
-Nem tudom mi van Hazzával hoyg téged visszautasított. És ne
legyél szomorú hiszen nincs miért. Rengeteg más srác van még. Egyébként nem
hiszem hogy Hazza dontése sokáig így lesz.-monta ami kicsit megnyugtatott.
-Köszi-mondtam és barna szemeibe néztem.
-Ugyan mit??
-Azt hogy megvigaszteltál-mondtam és megöleltem.
-Ugyanmár semmiség. Ezt teszik a barátok nem?
-De. Amugy nem megyünk le?-tettem fel a kérdést.
-Menjünk-mondta és már nyújtotta is akezét hogy segítsen
felállni. Lefelé menet még beszélgettünk egészen addig míg Viki meg nem
szólalt.
-Hát veletek meg mi történ?-kérdezte
-Semmi. Zayn meg vígasztalt.
-Értem.-mondta és már fordult is vissza a laptopjához. Én
meg Zayn pedig leültünk a fotelba és a srácok veszekedését néztük. Ami hoyg öszinte
legyek semmi értelmes dologról nem szólt. Mikor Viki letette a laptopját felém
fordult.
-Nem akarunk menni valamerre?
-De, de mégis hova?-néztem rá.
-Hát öhm..mondjuk vidámpartkba??-csillant fel a szeme.
-Oké-mondtam és már fordultam is a fiukhoz hogy ezt az
ötletet megosszam velük. Mindenki benne volt.
-Egyébként ez az utolső szabadnapunk..szóvakl siessünk. Fél
óra mulva mindenki legyen kész.-mondta Niall és már indulétak is a kocsi felé
mivel hát nekik haza kell menniük, mi meg rohantunk fel az emeletre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése