Mi és a One Direction..

9.rész. ( Viki szemszöge) 

 Nem repül haza..


Éppen megprbáltam kommunikálni Niallal, amikor megláttma, hogy Dián napszemüveg van. 2 eset van, mikor ő azt felveszi. Amikor megyünk strandra, és nagyon nagy a napsütés, vagy mikor sírt, és vörösek a szemei. Oda rohantam hozzá, és egyből fggatni kezdtem.
- Dia mi a gond?
- Semmi, miért gondolod ezt? – kérdezte zavartan.
- Abból, hogy egy árva napsugárse jut le a felhők között te észlény. – nevettem, és lekaptam róla a napszemcsit.
A fiúk is nagyot néztek azon, hogy Dia sírt, de ők nem kezdtek el faggatózni. Megvárták, hogy előbb nekem elmondja.
- Szóval, mi is a gond? – kérdeztem, és megöleltem.
- Hát..tudod Krisztián itt van Londoban. Pontosabban a reptéren. És megy haza. – mondta és újra sírni kezdett.
- Tessék?! És már felszállt a gépe? Most azonnal hívd fel! – mondtam.
- Nem akarom, hogy valami baj legyen. – mondta.
- Dia, az tesódról van szó. Évente ha 2x látod. Nem szalaszthatod el a lehetőséget. – modntam, és ki vettem Dia zsebéből a telefont. Egyből tárcsázta, de mivel gyenge volt a hanjga, kikaptam a kezéből, és én sózltam bele a telefonba.
- Szia Uncsibátyóóó. – ordítottam bele.
- Szevasz uncsihugi. – nevetett. Állandóan nevetünk hogyha így hívjuk egymást.
- Szóval, hallottam itt van a reptéren. Felszállt már a géped? – kérdeztem.
- Hát, ami azt illeti, még a jegyért állok sorba. – modnta.
- Akkor állj ki abból a sorból. Szükségünk van rád. Főképp Diának. – mondtam
- Miért? Mi a gond. – kérdezte aggódva.
- Hiányzik neki a bátyja. Évente kétszer lát téged, és, nem kéne, hogy ezt most kihagyjátok. Hamegvan a lehetőség, akkor ne szalasszátok el. – modntam
- Igazad van. Akkor, egy óra múlva ott vagyok nálatok. – modnta, és letette a telefont.
Mikor elraktam a telefont., láttam, hogy dia, éppen a fiúkkal beszél. Meséli, hogy miért sírt. Azt hiszme, most az örömtől fog sírni.
- Dia! Krisz...tudod...ő...egy óra múlva....ott
lesz a szállodánkban. – modntam szünetekkel.
- - Tényleg?! De jóó! Köszönöm, ksözönöm. – mondta, és nyakamba ugrott....