23.rész. (Viki szemszöge)
Amint vége
lett a filmnek, én bementem a szomábma, leültem az ágyra és előkotortam a
telefonomat. Már egy hete ki volt kapcsolva. Nem igazán izgatott, hogy
keresnek-e. Minden más telefonjáról telefonáltam ha nagyon kellett.
Bekapcsoltam végül, és láttam, hogy vagy 10 SMS-t kaptam. Egyesével
megnézegettem, majd visszaírogattam. Aztán kopogtak az ajtómon.
- Gyere be. – ordítottam, majd megláttam Krisszt.- Szia, mi a gond?
- Semmi, csak mondani szeretném, hogy, én holnap elutazok, megyek anyáékhoz, nektek meg holnap kezdődik a sulitok, szóval el kéne menni beiratkozni. – mondta, majd leült mellém az ágyra.
- Hát rendben. És, Diának ezt már mondtad? – kérdeztem.
- Neki még nem, mert nem volt időm beszélni velem, de amit haza jön, megmondom neki is. – mondta aztán felállt.
- Hát, szerintem, menjünk ki, hátha már hazaért. – mondtam aztán én is mentem Krissz után.
Amint kiléptünk az ajtón láttuk, hogy Dia éppen belép a lakásba. Krissz egyből letámadta, és behívta a szábába, hogy beszéljen vele, én pedig leültem Harry és Liam mellé a kanapéra. Ott ücsörögtem, és vártam, hogy mikor jön ki Dia és Krissz a szobából.
10 perc múlva láttam, hogy Dia könnyes szemekkel kijönn, mögötte pedig Krisz szomorúan. Dia leült mellém, és megölelt.
- Nem akarom, hogy haza menjen. Hiányozni fog. – modnta, és újra sírni kezdett.
- Nyugodj meg Dia. Úgyis fogjuk még őt látni majd. ki fogod bírni. Itt vagyunk neked. – mondtam, és újra átöleltem.
- Igazad van. – mondta, és letörölte a könnyeit.
- Inkább mesélj, mi volt Kristóffal? – böktem meg az oldalát, mire elmosolyodott, és mesélni kezdett.
**************-
Miután elmesélt mindent, Dia, elmesélte Harrynek és Liamnek hogy miért sírt, aztán én nyújtózkodtam egyet, és elindultam a szobám felé. Bent leültem az ágyamra, és elkezdtem keresni a pizsamámat. Átöltöztem, aztán hallottam, hogy nyílik az ajtó. Hirtelen oda kaptam a fejemet, és megláttam Liamet. Én befeküdtem az ágyba, ő pedig leült mellém, és megvárta míg elalszom.
Másnap reggel Diára keltem, amint ugrál az ágyamon.....
- Gyere be. – ordítottam, majd megláttam Krisszt.- Szia, mi a gond?
- Semmi, csak mondani szeretném, hogy, én holnap elutazok, megyek anyáékhoz, nektek meg holnap kezdődik a sulitok, szóval el kéne menni beiratkozni. – mondta, majd leült mellém az ágyra.
- Hát rendben. És, Diának ezt már mondtad? – kérdeztem.
- Neki még nem, mert nem volt időm beszélni velem, de amit haza jön, megmondom neki is. – mondta aztán felállt.
- Hát, szerintem, menjünk ki, hátha már hazaért. – mondtam aztán én is mentem Krissz után.
Amint kiléptünk az ajtón láttuk, hogy Dia éppen belép a lakásba. Krissz egyből letámadta, és behívta a szábába, hogy beszéljen vele, én pedig leültem Harry és Liam mellé a kanapéra. Ott ücsörögtem, és vártam, hogy mikor jön ki Dia és Krissz a szobából.
10 perc múlva láttam, hogy Dia könnyes szemekkel kijönn, mögötte pedig Krisz szomorúan. Dia leült mellém, és megölelt.
- Nem akarom, hogy haza menjen. Hiányozni fog. – modnta, és újra sírni kezdett.
- Nyugodj meg Dia. Úgyis fogjuk még őt látni majd. ki fogod bírni. Itt vagyunk neked. – mondtam, és újra átöleltem.
- Igazad van. – mondta, és letörölte a könnyeit.
- Inkább mesélj, mi volt Kristóffal? – böktem meg az oldalát, mire elmosolyodott, és mesélni kezdett.
**************-
Miután elmesélt mindent, Dia, elmesélte Harrynek és Liamnek hogy miért sírt, aztán én nyújtózkodtam egyet, és elindultam a szobám felé. Bent leültem az ágyamra, és elkezdtem keresni a pizsamámat. Átöltöztem, aztán hallottam, hogy nyílik az ajtó. Hirtelen oda kaptam a fejemet, és megláttam Liamet. Én befeküdtem az ágyba, ő pedig leült mellém, és megvárta míg elalszom.
Másnap reggel Diára keltem, amint ugrál az ágyamon.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése