26.rész. ( Viki szemszöge)
Kiértünk a reptérre, megvettük a jegyeket, és könnyes búcsút véve Londonnak, felszálltunk a gépre, ami fél óra múlva el is indult. Egy kicsit még néztük a tájat, majd vüsszaültünk a helyünkre. Később mikor már unatkoztam, piszkálni kezdtem Diát, hogy mi történt vele, amikor idegesen jött kia szobájából. Egy kis ideig nyaggatnom kellett, aztán el kezdte mesélni....
- Ez most komoly? – néztem rá teniszlabda méretű szemekkel.
- Igen. – mondta és lefolyt egy könnycsepp az arcán.
- Ohhh, Diaa. Nyugodj meg. – mondtam, és megöleltem.
***************-
A repülő út persze így telt el. Teli sírással. Aztán mikor leszálltunk, egyből hívtunk egy taxit, ami először engem, aztán Diáékat is haza vitte. Otthon beléptem a házba, ésa nagy üresség teljesen megőrített. Sehol senki, egy árva ember sem. Teljesen ki készített. Kipakoltam a szekrényembe a cuccaimat, aztán elhatároztam, hogy elmegyek a könyvekért, ami a suliba kell majd. Felöltöztem valami viselhetőbe, és már kinn is voltam az utcán. Bedugtma a fülhallgatót fülembe, és dallamra léptem. 10 perc alatt, oda is értem a sulinkhoz. Beléptem, és össztalálkoztam az igazgatóval.
- Jó napot, örülök hogy önt is lehet látni a suli körnéykén. – nézett rám gúnyosan.
- Jó napot. – modntam, és tovább sétáltam.
Bekopogtam a könyvtárba, és vártam egy fél percet, majd kinyitotta a könyvtáros.
- Jó napot kívánok. Azért jöttem, hogy ha esetleg, mér nem tetszett odaadni másnak a könyveimet, akkor szeretném elkérni. Tudja, beteg voltma, és nem tudtam érte jönni. – mondtam.
- Persze gyere be, azthiszem még 2 lánynak van könyve amiért nem jöttek el. Talán a tied az egyik. – mondta és elindult az egyik nagy asztal felé. – Az egyik Kovács Diánájé, a másik Kovács Viktóriáé.
- Igen enyém az, és az uncsitesómé. – modntam,mire a kezembe adta az egyiket. –esetleg, elkérhetném a másikat is? Elvinném a tulajdonosának. – mosolyogtam.
- Rendben. – mondta, és a kezembe adta a sok könyvet.
- Köszönöm. – mondtam, beraktam a táskámba aztán elindultam haza. Út közben egy egy ember letámadott. „ Te vagy Niall kishúga, és Liam barátnője?” Kérdezte ezt minden kis fan.
Mire haza értem, már az ideg a sírba vitt. Ledobtam a táskámat a kanapára, majd felrohantam a szobámba és sírni kezdtem. A rajongók felhozták Liamet és Niallt. Az az, ezt az egész Londonos történetet. Aztán eszembe jutott. Keresnem kell egy angol tanárt. Bekapcsoltam a Laptopom, és kkeregélni kezdtem, aztán találtam valakit. Juhász Mária. Jól hangzik. Egy fél év alatt középfokú angolra tanít meg. Remek. Jó lesz. – mondtam magamban, majd bepötyögtem a számát és felhívtam. Végül megbeszéltem vele, hogy heti 4 órát fog nekem tartani. Kedd szerda csütörtök és péntek. Jó lesz.
Később átszaladtam Diához, hogy átvigyem a könyveket, aztán haza is jöttem, és leültem a TV elé. Közben még mindig csak sírtam, és sírtam. Aztán egy kis iső múlva sikerült elaludnom....
Később csengetésre ébredtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése